Amikor szalma vagyok

Sokszok megkaptam már azt a kérdést, hogy nem félek-e, amikor az emberem az országutakat rója valahol Európában én pedig úgymond egyedül vagyok otthon. A válaszom eddig és ezután is az lesz, hogy NEM. Szerencsére olyan település(en)/ mellett élünk, ahol nincs mitől tartani. Az elmúlt 4,5 évben semmilyen, a legcsekélyebb atrocitás sem ért bennünket. Mindig poztív hozzáállással, kedvességgel találkoztunk. Hiszen amilyen az adjon Isten, olyan a fogadj Isten is. Ha mi kedvesen, tisztelettudóan, udvariasan bánunk embertársainkkal, akkor azt is kapjuk vissza. Eddig ebben csak nagyon ritkán csalatkoztunk.

Szóval miután a félelem kérdését így kitárgyaltam. Jöjjön a második gyakori kérdés: Hogy bírod?  Köszönöm szépen nagyon jól. Persze vannak napok, amikor eléggé elfáradok, de ez alapjában véve a jól eső fáradság kategória. Amikor megelégedve állapítom meg, hogy már megint mennyi mindent sikerült elvégeznem.

Az alábbiakban tehát megpróbálom bemutatni, hogyan is telt a legutóbbi két hetem (igazából csak 12 nap) szeptemberben.

A napjaim keretét egyértelműen az állataim adják. Hiszen reggel és este meg kell etetni őket. Ilyenkor a talicska nagyon jó barátom, hiszen a beáztatott darás vödrök hosszútávú cipelése nem az én sportom. Így csak a vályúba kiborításkor kell összekapnom magam. Az itatást slagról oldom meg, így akkor sem kell cipekedni. A heti egyszeri ganyézás mondjuk a fárasztó kategóriába tartozik, de én ezt is szeretem csinálni. Igaz, hogy ilyenkor egy 2-3 kilométert lejárkálok, mire a 8-10 talicskányi anyagot eltolingálom a ganyédombig. Utána viszont olyan jó érzésem van, mint a lakás kitakarítása után, hogy most olyan szép minden.

Ezek tehát a napi kétszeri és a heti egyszeri fix programjaim. Ezek mellett azonban mindig találok magamnak hasznos elfoglaltságot.

A legutóbb mindjárt azzal kezdtem, hogy az anyukámtól ajándékba kapott málnatöveket el kellett ültetnem. Szombaton jöttek látogatóba hozzánk, vasárnap pihenőnap lévén a pincében ücsörögtek. Hétfőn emberem el, én meg ki a kertbe.

Ásóval ástam meg nekik az ültetögödröt. Mondjuk ekkor vert a víz rendesen. A csapadékhiány miatt elég száraz volt a föld, meg amúgy sem vagyok egy ásásügyi szaktekintély. Egy lábbal volt hogy csak pár centi mentem le, de azért végül megoldottam.

Volt egy nagyjából fél sor, ahol egyáltalán nem volt még málna. Először odaültettem a töveket.

Utána megkezdtem a korábbi sorokban a pótlást, ahol nem eredt meg a korábban ültetett növényke vagy időközben jobblétre szenderült a szárazság vagy a vadak (egy időben nem üzemelt a pásztor és akkor bejártak) miatt.

Végül kb. 60 tövet sikerült elültetni. De ezzel még nincs vége a málnásítási programnak. A töveket természetesen jól belocsoltam, meg utána párszor még kaptak vizet. Jelenlegi állás szerint a nagyja meg is eredt.

A málnatövek elültetése után várt rám a képen látható paradicsommennyiség (a kosár is azzal volt tele, csak a tetején volt egy kevés paprika) feldolgozása.

Amiért szemben lakó szomszédasszonyomnak tartozom hálával. Nekünk ugyanis alig pár darab paradicsom termett a kertünkben. Nekik szerencsére bőven akadt felesleg így nekünk is jutott belőle.

Ebből a mennyiségből paradicsom levet terveztem készíteni. És úgy is lett.

A mosást még megoldottam bent a házban.

Utána viszont kiköltöztem a kerti konyhába. A képen látható rőzsemennyiség töredékén elkészült a lé. Négy talicskány rőzsét kb. egy óra alatt gyűjtöttem össze előző nap. (A képen nem a teljes mennyiség látható.)

Ilyenkor ősszel, száraz időben egyszerre 3-4 talicskányit szoktam szedni - az még nem uncsi-, amit azután vagy gyújtósnak vagy a sparherden való főzéshez szoktam felhasználni. Tehát a rőzsegyűjtés is kiváló elfoglaltságot jelent. Teljesen ingyen van, csak egy kicsit sétálni és hajoldozni kell érte.

Majdnem tele a 9 literes edénykém.

A paszírozás azért kicsit macerás volt. Mondjuk utólag derült ki, hogy egy alkatrészt elfelejtettem rátenni a gépre, ezért fröcsögött orrán-száján. Itt már a palackozásnál tartok.

Végül öt liternyi zamatos lé került először száraz dunsztba, majd a pincébe.

A kertben is akadt még betakarítani való. Még mindig volt zöldbab,  egy óriási főzőtök, ami hámozás, gyalulás után ment a fagyasztóba. Kíváncsiságképpen egy hokkaidó tököt is lekaptam. Isteni krémleves lett belőle.

A céklaterméssel nem dicsekedhetek. Egyetlen normális méretű lett (nekik is kellett volna a locsolás). A többi még a ping-pong labdánál is kisebb. Azért végül egy krumplis egytálételre elegendő volt. (Krumpli, cékla felkockázva, sóval, olajjal átforgatva tepsibe. Később ment rá zsálya, bőven fokhagyma és egy kis morzsolt kecskesajt. Utolsó morzsáig elfogyott.)

Az állatok itatós edényei már eléggé kritikán aluli állapotba kerültek algásodásból kifolyólag.

A sterimovval nekik estem és az alábbi eredményt sikerült elérnem.

Friss vízzel feltöltve az újjászületett edények.

Ha már a sterimovot előrángattam, a pince előterét is végig mostam.

Mosás után.

Majd jött a balzsamozás. Így a tél már nem árthat neki. Ezennel az ez évre betervezett tégla tisztítási, balzsamozási projektet befejezettnek tekintem. 

Hátra volt még a tök és a napraforgó termés betakarítása.

Ahogy már korábban említettem a töktermés jó lett, csak egy kicsit alábecsültem a mennyiséget.  A 6-7 darabra becsült hagyományosból lett 14. A 20-ra tippelt hokkaidóból pedig 42 darabot sikerült begyűjtenem.

Egy képre nem is fért rá az összes egyszerre.

A napraforgó betakarításával kissé elkéstünk és ez nem is nekem való feladat volt. De tovább már nem várhattunk vele, így is egy csomótányér már megkezdte a magok szétszórását. A machetével estem neki a sokszor karvastagságú szárak kivágásának, majd utána a fejeket is le kellett választanom valahogy, lehetőleg úgy, hogy a magok ne röpködjenek szana-széjjel. Bevallom, ez nem  mindig sikerült.

Csak gyűltek-gyűltek a tányérok, amiket ládánként felhordtam a padlásra további száradás végett.

A végeredmény 4 ládányi tányér.

A szárak összegyűjtve egy kupacba, majd az emberem traktorral kihordja. Teljes száradás és darabolás után kiválóan lehet a sparherdbe adagolni.

Mindezen teendők mellett persze saját magam és a háztartásom életben és rendben tartására is kellett időt szánnom. Úgymint rendszeres főzés, takarítás, kenyérsütés. Egyébként a korábbi városi életmódunkhoz képest, ahol a hétvégéken kívül naponta munkába jártunk, ergo jóval kevesebbet tartózkodunk otthon, sokkal, de sokkal több idő megy el takarításra, rendrakásra.

Ilyenkor tudok a bloggal sokat foglalkozni. Ahhoz, hogy tartani tudjam a heti rendszeres beszámolót előre szoktam dolgozni, hogy  az uram itthon tartózkodása idejére eső olvasnivalókat egy kattintással elérhetővé tegyem számotokra.

Azt is be kell vallanom nektek, hogy bizony mi bevezettük az ebéd utáni szunyókálást és ezt akkor is tartom, ha egyedül vagyok itthon. Olyan jól esik ebéd után egy fél órácskára ledőlni. Utána úgy érzem magam, mint aki újjászületett. 

Mindezen tevékenységek mellett azért szabadidőm is van ám. Szoktam olvasni, interneten sorozatokat  vagy filmeket nézni (mivel TV előfiztéstünk nincs), bár előfordul az is, hogy egy hétig eszembe sem jutnak a filmek, sőt még edzésekre is jut időm. A kezeim zsibbadása miatt sajnos csak a tréneren tudom hajtani a biciklimet, ez mellett rendszeresen végzek kardió és erősítő edzéseket, hogy még jó sokáig el tudjam látni minadazon feladatokat, amiről most olvashattatok, meg még sok minden mást is. 

Szóval imígyen telnek a napjaim, amikor a gazda távol van. Aktívan és tartalmasan, sohasem unatkozva. És amit nagyon imádok, hogy olyan változatos nincs két egyforma napom, minden nap valami mást tartogat számomra.