Az őszi kincseinek begyűjtése

Október elején a legelőn jártunkban-keltünkben felfedeztük, hogy a nagy őzláb gomba szezonja megkezdődött. Első körben sikerült mindjárt két kosárra valót leszednünk. Mindketten eléggé nagy gomba rajongók vagyunk, úgyhogy a talált kincsnek nagyon örültünk.

Természetesen készült belőle mindjárt egy nagy adag rántott gomba, az uram egyik nagy favoritja. A maradék, úgy nagyjából 3 kg pedig tisztítás és aprítás után ment a fagyasztóba.

Igen ám, de egy-két nap múlva megint lett egy kosárra való, köztük ez a giga méretes darab, aminek a kalap átmérője majdnem 30 cm volt.

Ekkor gombakrémleves készült, másnap pedig megintegy adag rántott gomba (bár ez után az uram meg is jegyezte, hogy most egy darabig nem kívánja). A fagyasztónk viszont már dugig van mindenféle finomsággal, abból jelenleg csak kivenni lehet, betenni nem. Ekkor jött az ötlet, hogy akkor szárítsuk meg. Interneten utánanézve, kiderült, hogy az őzláb a szárát kivéve alkalmas erre. Nagyjából 5 mm-es szeletekre vágva kiterítettük őket tálcákra.

Frissen így néztek ki.

Nagyjából két heti száradás után jelentősen összementek. Az eredetileg két óriás és 5 kis tálcán lévő mennyiség most már elfér a két óriás tálcán.

Bár   az   október   nem   kimondottan paradicsom eltevős időszak, mi mégis most foglalkoztunk vele, mivel   a   szomszédban   még   mindig   volt   egy  kis felesleg. Ebből a mennyiségből egészben eltett paradicsom készült. 

Hámozás után ment bele az üvegekbe, majd az üvegek bele egy nagy edénybe. Forrástól számítva 15 percig rogyogtattam őket, majd az edényben hagytam kihűlni (nedves dunszt).

Öt üvegnyi zamatos paradicsom befőtt lett belőle.

Ennyi lett végül a padlizsán termés. Amivel csöppet sem vagyok elégedett, de a semminél azért több. 

Ebből padlizsánkrém készült.

Hámozást, szeletelést követően olívaolaj és vaj keverékén puhára pároltam, közben sóztam.

Majd a megpárolt padlizsánokat egy-két gerezd duci fokhagyma kíséretében pürésítettem. 

Két üveg tele lett, olívaolajjal meglocsoltam a tetejét és a hűtőben várakoznak, hogy pirítósra kenve elfogyasszuk. A félig üveg tartalma azóta természetesen már a hasunkban landolt. 

Ahogy látjátok a sparherden készültek az előbbi finomságok, amit jelenleg is az erdőben összegyűjtött rőzsével üzemeltetek. Ami szintén ingyen van a gombához és a csipkebogyóhoz hasonlóan. Egy kis hajoldozással egybekötött erdei séta és már meg is van egy talicskányi mennyiség. Egy ilyen kosárnyi rőzsén pedig megfőzök egy egyszerűbb ebédet.

Régóta tervezem, hogy a gyógynövénykészletemet csipkebogyóval is kiegészítsem. Most gombászkodás közben felfedeztük, hogy a konyhakert villanypásztora mögött ott figyel egy bokor. Hát nem mondom, hogy egyszerű mutatvány a csipkebogyószedés, de azért nagyjából sikerült leszüretelnem a bokrot.

Tisztítás, mosás után száradnak. Két hét után az összeaszalódott bogyók. 

Most már lassan készítek belőle  teát. Fontos, hogy a csipkebogyót nem szabad forrázni. Max. 40 fokos vízzel kell felönteni és 4-5 órát ázni hagyni, vagy akár egy éjszakát is és akkor visszalangyosítva reggel fogyasztható.

Az utolsó adag zsálya, ezt is még októberben takarítottam be.

A kertben még mindig akad egy kis répa, petrezselyemgyökér. Ezt csak a felhasználáskor vesszük ki, addig jól elvan a földben. Most csak szeretnék eldicsekedni, hogy ilyen szép petrezselyem gyökeret is tudunk termeszteni, ami azt mondom már egy üzletben is megállná a helyét. Tehát képesek vagyunk rá, most már csak a mennyiséget kellene növelni, hogy egész évre meg legyen, ne csak két-három levesre való.

Sajnos a galagonyáról időhiány miatt megint lecsúsztam. Sebaj, majd jövőre. És a birtokról még csak ki sem tettük a lábunkat. Pedig vargányát is lehetne gyűjteni a közeli erdöben. Szóval még mindig nincsenek a lehetőségek teljesen kiaknázva.