Októberi fejlemények

Öt év után először október elején "nyaralni voltunk". Megajándékoztuk magunkat egy négy napos római úttal. Amikor én fennállásom 40. évfordulóját ünnepeltem az életem meglepett engem egy párizsi úttal. Öt év múltán, idén az ő 45. születésnapja alkalmából én akartam meglepni egy szentpétervári úttal. Kiderült azonban, hogy az útlevelek és a vízum egy kisebb vagyonba kerülnek és akkor még mindig itthon ülünk, csak van egy köteg papírunk. Így jött az ötlet, hogy akkor menjünk Rómába. Szép volt, jó volt, de bevallom,  hogy nem szívesen hagytuk itt a birtokot és az állatkáinkat, különösen a két csepp malacot.

Utólag árultuk el egymásnak, hogy ki mit gondolt az utazással kapcsolatosan még az elutazás előtt. Én úgy voltam vele, hogy jó lenne már újra itthon lenni. Emberem meg bevallotta, hogy ha vissza lehetne mondani az utat úgy, hogy visszakapjuk a pénzt, akkor ő inkább lemondta volna és itthon marad. Az első olyan külföldi utunk volt, ahol nem bántuk, hogy eltelt az utolsó nap és haza kell menni.

Így elvarázsolt minket ez a vidéki élet.

Na de mire visszatértünk azt sem tudtuk, mihez kapjunk. A kert villanypásztora arról árulkodott, hogy vadak jártak bent. A szél ráfújta az egyik takaró fóliát (rosszul rögzítettük) a drótra, emiatt nem működött a pásztor, a vadak meg bejöttek, csak  a kimenetel már nem sikerült és vittek magukkal néhány karót is. Szerencsére a málnásban nem esett kár, más meg nem igen volt már benne.

Először tehát ezt kellett kijavítani.

A reggeli etetésnél döbbenten láttuk, hogy az egyik karám ajtót teljesen kitörték az állatok, de úgy, hogy az oszlopból is ment egy darab. Ragasztás, 24 órás száradás után tudtuk csak visszacsavarozni az ajtó pántokat.

Valószínűleg bezárták magukat, mivel nem volt jó a kitámasztás (mi hibánk) és valahogy ki kellett jutniuk. Hát így sikerült.

Az utazást követően már csak egy hetünk maradt, hogy a birtokon közösen tevékenykedjünk mielőtt a gazda újra útra kelt ezúttal munkából kifolyólag. Így hát nagyon át kellett gondolni a fontossági sorrendet. A legsürgősebb feladat az volt, hogy Borókának építsünk egy kuckót. Júniusi megérkezése óta ő ugyanis a bejárati ajtó előtti szőnyegen alszik.

Szerencsére a padlás igazi kincsesbánya. Minden még használható maradék anyagot eltettünk, hátha jó lehet még valamire. Most a maradék orom deszkázatot tudtuk felhasználni, ami gyalult, mindkét oldalán festett anyag volt.

Szerencsére a prototípusunk megvolt. A Málnának épített házikóról vettük a méretet és már meg is kezdődhetett a méretre szabás.

Nagyon gyorsan ment. Milyen jó, hogy asztalos van a háznál. Itt már csak a negyedi oldalt kell rögzíteni.

Alja, teteje is készen. Búvó nyílás kifűrészelve.

Készül a tető.

Utolsó simítások. Nagyjából két óra alatt készült el a mű.

Szemmel láthatóan sokkal csinosabb lett, mint Málnuskáé. A poén viszont, hogy Boróka továbbra is a szőnyegen alszik, a négy macska ugyanis meg van győződve róla, hogy nekik készült és rögtön el is foglalták. Mondjuk az is igaz, hogy amikor ez az írás készült, akkor éppen az októberi nyárnak örvendezhetünk, ha hidegebbre fordul az idő, akkor talán meggondolja magát.

Jelenleg Boróka trenírozása folyik, ugyanis eddig a "Helyedre!" parancs szóra a szőnyegre fekvés  volt a helyes reakció. Most naponta foglalkozok vele jutalomfalatos módszerrel, hogy átszoktassam, hogy a kutyaól a "Helyedre!"

A mindenféle javítások, kutyaól elkészítés után most már időszerűnek látszott, hogy némi tüzelőt is a tornácra raktározzunk. Amiből a kellemes melegnek hála egyelőre nem igen fogy. Egy kosár rőzsén elkészül az ebéd és közben még az amúgy sem hideg lakást is kellemesen átmelegíti a sparherd (ez nálunk kb 23 fok).

Egy kocsi fa kipakolva.

Miután mindezzel végeztünk, ismét a malac birodalom projektre fókuszálhattunk. Emlékeztetőül: szeptemberben saraztunk, így az ól 95 %-os készültségű. A karám ajtók és a villanypásztor hiányoznak ahhoz, hogy át tudjuk őket költöztetni.

Első körben a villanypásztor karók legyártása következett. Ehhez kivágtuk a megfelelő méretű akác fákat és megfelelő méretűre vágtuk a karókat, amiket (kb. 40 db) után ki kellett hegyezni, ill. a leásásra kerülőket megkérgelni.

Egy szép napos, októberi reggelen tehát felvonultunk a tett helyszínére a karók és mindenféle szerszám kíséretében.

A koncepció, hogy a töréspontokra vastagabb, lefúrt oszlopok kerülnek. Közéjük meg csak levert, valamivel vékonyabb karók.

Alakul a jövendőbeli villanypásztoros terület.

Nagyjából egy nap alatt sikerült az összes karót, oszlopot a helyére rakni. A munka megosztás úgy nézett ki, hogy emberem fúrt és a karókat ütötte le. Az én feladatom a lefúrt oszlopok temetése, föld visszadöngölése volt, valamint én hordtam szét az összes karót, oszlopot és helyeztem el a megfelelő távolságra.

A következő lépés a szigetelők rögzítése volt. Gazda előfúrt (akácba máshogy nem lehet) és bekapatta a szigetelőket, én meg jöttem a kis csavarhúzómmal (az az erőkar) és becsavartam a megfelelő mélységig.

A készleten lévő kb. 100 db szigetelő a helyén. A folytatáshoz rendelni kell még egy adaggal plusz a villanypásztor vezetéket is. 

Tulajdonképpen a karámajtók elkészítése és a vezeték kihúzása van vissza és költözhetnek a malackák.

Ebbe az egy hétbe ennyi fért bele a korábbi posztban említett eltevéseken, gyűjtögetéseken kívül. Illetve volt egy esős napunk és hogy ne vesszen kárba, a kerti konyha fedezékében sikerült az összes spaletta táblát átcsiszolni. Végeredményben tehát igen aktív és eredményes hetünk volt.