Április 24-én végül világra jött a szezon utolsó kecske babája Málnáskertben. Lulu és Tündér gyerkőcei ugye már megérkeztek Nagycsütörtökön és Nagyszombaton. Ezért nagy várakozás előzte meg az utolsó ellést, ami ahogy a cím mutatja örömöt és bánatot egyaránt hozott. Néha már kezdtünk kételkedni benne, hogy egyáltalán vemhes-e a mama. Mi ugyanis legkésőbb április 15-ig vártuk az ellést. Bár most, hogy utána néztem, akár 165 napig is elhúzódhat a vemhesség, főleg ha több gidával vemhes az anya. Így végül április 30-a lett volna az utolsó napja.
Előtte való napon már gyanús volt nekünk, hogy nem igen akart kimenni a többiekkel legelni. Nagy nehezen azért kibattyogott, de rövid idő után vissza is állt a karámajtóba, hogy be akar menni. Akkor meg mindjárt bevonult az ólba. Ezért azt gondoltuk, hogy még aznapra meglesznek a babák. Este már láttuk, hogy ebből inkább másnap reggel lesz.
Másnap (pihenőnap lévén) 7,00 óra körül ébredtünk, én csak a pizsamára felrángattam valami kinti cuccot és már ugrottam is bele a gumicsizmámba és a fényképezőgéppel együtt vágtattam ki az ólba az urammal együtt.
A mama épp a harmadik gidát mosdatta, aki nagyon aprócska volt. Ez a gida percekkel előtte csusszanhatott ki a mamájából.
Sajnos a másik két tesó már semmilyen életjelet nem mutatott. Pedig szépen le voltak tisztogatva. Lehet, hogy már eleve holtan születtek. Sajnos Lilikének ez a második ilyen hármas iker ellése és az utóbbihoz hasonlóan most is csak egy gida maradt életben.
Itt már a mosdatás után a lábra állással próbálkozik.
Még mindig vizesen és ingatagon, de áll a saját lábán.
Itt is megvártuk míg szopizni kezd, akkor hagytuk magára a kis családot. A mamának annyi a teje, a gidának meg olyan csöpp a szája, hogy az első naptól kezdve fejni kellett. Sőt a jobb tőgyet le is kellett ragasztani egy időre, hogy a másikat is szopizza. Az egy szem gida táplálása mellett így is jut nekünk napi 1-1,5 liter tejecske.
Azóta már 11 napos nagy legény lett és most már együtt bandázik a többiekkel.
Bal mellső lábán fehér karkötőt visel és olyan cuki selymes és úgy szuszog, amikor dajkálom. Órákig tudnék ücsörögni és simogatni a kis puha testét.
Itt is volt némi hasmenés az első napokban, úgyhogy a probléma elkerülése végett ismét kecske popó áztatásra kényszerültem. Megint csak egy diónyi gombócot kellett leáztatnom a gidáról, hogy normálisan nézzen ki.
A végeredmény tehát a három anyától öt gida, amiből három gödölye és kettő bak. Ezek végül is jó számok, tekintettel arra, hogy maximum hat gidát vártunk.
Tündér gidái szombaton voltak három hetesek. Szépen fejlődnek és már kijárnak a nagyokkal legelni, legalábbis utánozzák őket.
Néhány közös fotó: én az egyik párossal.
Imádni valóak.
A gazda a másik párossal.
Metálfekete kiskecske.
Hát ezek bealudtak.
Szabadtéri legelészés a nagyokkal közösen.
A négy muskétás.
Azért ők még hamar elfáradnak.
Bendegúz szeret kimagaslani a többiek közül.
Lili egyébként egy tipikus helikopter anyuka. Folyton ott köröz a fia mellett és egyfolytában aggódik. Ma is csak úgy volt hajlandó kijönni legelni, hogy fogtam és kitettem a kicsit a karámon kívülre.
Pedig a kicsi ügyes játékos, de a mama mindjárt megjelenik a képen: " Jaj, kisfiam, csak le ne ess!"
Pedig a kicsi ügyes játékos, de a mama mindjárt megjelenik a képen: " Jaj, kisfiam, csak le ne ess!"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése