Malacék a birtokon

Az egyszem túlélő malacka egy fiúcska, ma éppen négy hetes és most már nagy valószínűséggel megéri a felnőtt kort. Az első napokban egy lyukas garast sem adtam volna a bőréért, most viszont már egy igazi kis vasgyúró.

A papa kicsit morcosan néz a nagy agyaraival, habár a világ legszelídebb és kedvesebb kan malaca és hozzá igen félős.  

Érdekesség, hogy a lányokhoz való átjutás szándékával megrágcsálta a karámra rögzített vashálót és közben letörte az egyik agyarát. Amit azóta, ahogyan a képen is látszik szépen visszanövesztett.

A papa az esti ágyazás után. Bizony minden este szépen feltúrkodják a szalmát és pihe-puha ágyikót vetnek maguknak.

A családi idillnek azóta sajnos véget vetettünk, mert a papa már megint kezdte kerülgetni a mamát és ahogy már írtam ezt a kocát sajnos le kell selejteznünk.

A mama és a baba immár az új lakhelyükön. 

Viszont a kicsi simán átfér a rácsok között, ezért gyakran megy láthatásra a papához. Itt éppen együtt napoztak és aludtak, de sajnos mire kattintottam a picur felugrott. Pedig olyan édesek voltak együtt.

Na, ez például elképzelhetetlen, hogy egy kecskebak bármiféle gyengédséget mutasson a gidája iránt, ő csak riválist lát bennük.

A kis kecskék előszeretettel ugrándoznak a pihengető vagy éppen álló malacokon, ők pedig egy cseppet sem zavartatják magukat. Sőt szerintem még élvezik is a kecsketalpas hátmasszázst. Itt épp a fékvős verzió látható.

Az ikrek szépen szimmetriában  elnyúlva egy homokgödörben (ők a tavalyi már nem is olyan kicsi malacok).

Tegnap délelőtti szieszta. Az összes malac eldőlt, mint a rohadt nád és ki az ólban, ki a szabadban élvezte az édes életet.

Kismalac és Porthos, a cica, aki odaszokott a malacok vályújához. Mivel az első héten kifejt kecsketej még nem alkalmas emberi fogyasztásra, a kis család kapta meg bónuszba. A macsesz pedig ezt kifigyelve beállt harmadiknak a vályú mellé és együtt kajált a malacokkal.

Most már bizony a kicsi is próbálkozik, csak  még magas az a fránya vályú.

Ezek bizony nem saját jószágok. Az állatbirodalom mögötti erdőben legelésznek, attól kb. 10 méterre.

Fényes nappal nem nagyon volt még lehetőségünk vaddisznókkal találkozni. A gazda szólt, hogy menjek gyorsan. Én meg távcsövet és fényképezőgépet felkapva rohantam. Sajnos a sok ág meg a magas aljnövényzet miatt nem sikerült jobb képet készítenem róluk. Mivel pont felőlük fújt a szél, elég sokáig nem vettek minket észre. Akkor viszont szépen elkocogtak és ekkor derül ki, hogy két anya volt a kicsinyeivel, csak a kis csíkosak ki sem látszottak az aljnövényzetből.

Régóta visszatérő kosztosaink. Rendszeresen megjelennek etetésekkor és a malacok által kikotort daraszemekből még ők is jól laknak. Citromsármány a becsületes nevük.

Egy még közelebbi kép a madárkáról.

Ebből meg kiderül, hogy a több funkciós "építmény" az állatudvarban a kecskéknek játszótér a malacoknak meg kiváló vakarászós hely. 

Remélem tetszett ez az irományom is és továbbra is velünk tartotok ezen a kalandos, izgalmas és szép úton.