Örömmel jelenthetem be, hogy Málnáskert ez évi, legnagyobb szabású projektjét április 26-ával sikeresen teljesítettük. Aki fel szeretné frissíteni az előzményeket, a Januári kényszerpihenő (febr. 8.) és az Erdészeti és kertészeti munkálatok (márc. 7.) című blogbejegyzésben megtalálja az ezzel kapcsolatos eseményeket. Nem akarom ismételni magam, ezért onnantól veszem fel a fonalat, ahol abbahagytam.
Szóval az elsődleges feladat a dzsungelszerű aljnövényzet eltávolítása volt, ami részint szederindából, részint seprűzanótból állt, ami jobbára elfásodott, csuklóvastagságú szárakat növesztett az elmúlt évek alatt. A korábban bevetett MTZ traktor nem bírt a feladattal, ezért március végén végül megérkezett egy LKT traktor, ami kimondottan erdészeti munkákra van kitalálva.
Munkában a gép.
A traktorral együtt jött még két ember láncfűrésszel, mert a szederindás bozótot a gép úgy letolta, hogy szinte nyoma sem maradt. Viszont a már említett zanótot először ki kellett vágni. Tehát az emberek fűrészeltek, a gép pedig folyamatosan tolta le a domb aljába az aljnövényzetet.
Dombtető kipucolva.
A domb alján ilyen sáncok keletkeztek.
A korábban egyszer már betelepített akácos ismét tiszta, csemetékre várva.
A domb keleti oldala is kész, csak a traktornyomok maradtak hátra.
Azért, hogy véletlenül se menjenek egyszerűen a dolgok, ennek a gépnek a hűtője lyukadt ki, így alig több, mint fél nap után levonult a brigád, hogy megszereljék a masinát.
Ekkor az északi oldal még hátra volt. Végül némi technikai szünet után, április elején jött vissza a gép.
A ház előtt állva ennyi látszik a munkálatokból. Folyamatban az északi domboldal tisztogatása.
Közben persze mi sem tétlenkedtünk. Két darab cseresznye fa várt felfűrészelésre és hasogatásra. Az egyiknek teljesen kifordult a gyökere és elszáradt, a másikat meg egy vihar törhette ketté, ezért az is ki lett vágva.
Mivel igen vastagok voltak a felfűrészelt gurigák, a helyben hasogatás mellett döntöttünk. Én ugyan csak nézője voltam a műveletnek, de nekem fájt sokszor, hogy már hanyadszor kell odacsapnia szegény emberemnek és a tuskó meg sem rezzen.
A már említett beteg tölgyfákból végül négy lett kivágva, úgy, hogy előtte az erdőfelügyelő asszony személyesen jelölte meg, hogy melyikeket lehet.
Szerintünk lett volna még néhány, ami ránézésre elég betegnek tűnt, de megnyugtatott minket, hogy nincsenek azok olyan rossz állapotban. És neki volt igaza, a négyből végül ezen az egyen látszott kivágás után, hogy beteg. Ebből teljes egészében tűzifa lesz.
A többinek csak a külső kérgét támadták meg az élősködök.
Döntés után az LKT kivonszolta a legelőre a hatalmas fatörzseket.
Amíg az erdőtisztítási feladatok zajlottak, nekünk a kerítésanyagról, úgymint oszlopok és drót kellett gondoskodnunk. A szakmai irányítónk tett lépéseket ez ügyben, de olyan árak jöttek ki, hogy dobtunk tőle egy hátast. Végül oszlop ügyben a tisztást végző vállalkozó segített. 25 %-kal olcsóbban jöttek az oszlopok, ami 230 darabnál azért nem mindegy és még ajándékba kaptunk vagy 15 darabot.
Itt már helyükön az oszlopok nagy része (némelyik még bedöngölésre vár, azért csálé.)
A drótért végül a gazda szülővárosáig kellett elmennünk, ráadásul kétszer is, mert első körben a szükséges 700 méterből csak 500 méter volt meg. De még így is megérte, a kis utánajárással majdnem 200 ezret spóroltunk az oszlopok és a drót árán.
Itt már húzzák ki a drótot.
A terület kipucolása, a kerítés megépítése után már csak a pászták meghúzása volt vissza.
Ezek tulajdonképpen árkok, amelyekbe a csemetéket kell ültetni. Ezáltal mélyebbre, nedvesebb rétegbe kerül a gyökere és a csapadék sem rohan el mellöle, ha végre esik az eső.
Vége az első felvonásnak, folytatás hamarosan következik.
Nem semmi! Valóban nagy fába vágtátok a fejszét!
VálaszTörlésJó munkát!