2020. december 19., szombat

Disznóvágás kettecskén

 

December elejére beterveztük, hogy egy malacka életét elvesszük a mi életünkért cserébe. Ugyanis a húskészleteink jelentősen megcsappantak, konkrétan minden disznóhús elfogyott. Az ünnepek meg ugye közelednek és hát mégis csak enni kéne valamit.

Mivel csak húst akartunk, semmi hurka, semmi kolbász, ezért úgy gondoltuk, nem érdemes összecsődíteni a társaságot, megpróbálkozunk kettecskén megbirkózni a feladattal.

Annyi segítséget vettünk igénybe, hogy a szomszéd gazdát megkértük, hogy a véres részében segédkezzen. Így sem volt könnyű, de mégsem az én emberemnek kellett a kést fognia. 

Hét órakor már túl is voltunk a nehezén. Szomszéd gazda némi kávézás és sütizés után távozott, mi pedig neki kezdtünk.

Első rész a pucolás. Ezt mi perzseléssel kezdjük. Konkrétan koromfekete lesz a malac.


Ezt követően jöhetne a perzselt részek lekaparása, de mivel szerencsére enyhe volt az idő, bevethettük a magasnyomású mosót. Hát komolyan mondom, óriási segítség, mintha leborotválta volna a perzselt részt. 


Utána persze azért késsel jól meg kellett kapargatni. 


A fenti műveleteket mindkét oldalra kétszer ismételtük, mire elégedettek lettünk az eredménnyel. 

Közben egy kis technikai malőr is akadt. A gazda egyszer csak azt vette észre, hogy a gázpalackot nem lehet szabályozni. Sem elzárni, sem erősebbre csavarni. Azt hittük, hogy elromlott a palack szelepe, de egy eresztő palackot ugye a kocsiba sem mer betenni az ember, hogy elvigye kicserélni. Ezért egyetlen reménységünk, hogy a szomszédban van egy felesleges. 

Így hát egy gyors telefon után lebattyogtunk kedves Szembe szomszédékhoz és felsétáltunk a palackkal. De mielőtt megtörtént volna a csere, az uram észre vette, hogy a gázcsővel is valami gond van. Végül kiderült, hogy nem is a palack a hibás,  hanem a perzselő volt eldugulva. (Most már ezt is tudjuk, hogy nem árt ellenőrizni vágás előtt.) Ezzel a művelettel minden esetre eldobtunk egy jó fél órát.

Tíz órakor jött a következő fázis: a malac fellógatása. Mivel rénfánk nincs, ezért mi a kerti konyha gerendájába csavart kampóra szoktuk fellógatni a malacot. Ezt eddig mindig erőből oldottuk meg, azaz 3-4 ember emelte meg közös erővel a jószágot, míg valaki rögzítette a köteleket. Bár az én emberem már korábban is előállt a most alkalmazott javaslattal, de a többiek elhessegették, hogy fel bírjuk mi azt rakni, nem kell  ide más módszer.

Na, most ez a verzió teljesen ki volt zárva, mert ketten megemelni, és azután megtartani, míg a kötelet rögzítjük nyilván fizikai képtelenség lett volna. Így végre ki tudtuk próbálni azt a módszert, amit az én emberem kigondolt.

Gépi erő bevetésével, azaz a kis traktorunkkal húzta fel a jószágot. Ez a módszer amellett, hogy egy cseppnyi erőfeszítést sem igényelt még azzal az előnnyel is járt, hogy a bontás során könnyedén lehetett a magasságot változtatni. Ha magasabbra kellett emelni, kicsit előre gurult, ha lejjebb, hogy jobban hozzáférjen, vagy lásson bizonyos részeket, akkor meg csak hátra gurult egy kicsit.


Biztonságos és egyszerű, úgyhogy a jövőben ezt fogjuk alkalmazni.


A komplett bontást tehát az én egyszem emberem végezte. Lehet, hogy lassabban, lehet, hogy kevésbé szépen és precízen, mint egy tanult hentes, de legalább nem kellett súlyos ezreseket kifizetni sem . 


Itt éppen az egyek hátsó comb leválasztásával van elfoglalva. 


Azután több kép már nem is készült, mert nekem is be kellett állnom  a húsok szortírozásába, majd a zsírnak való szalonna darabok felkockázásába. 

Végül 15,30-ra minden hús szépen kiadagolva, becsomagolva már a fagyasztóban hűsölt. A zsír kisütése és az elrámolás maradt csak másnapra.

Legnagyobb örömünkre ebből az egy szem malackából lett 6 liter zsírunk és csaknem 2 kg töpörtyűnk, ami a gazda nagy kedvence. Sőt most már én is szívesen fogyasztom, ami pár éve még elképzelhetetlen volt számomra. 


Összegzésül szerintem jól sikerült ez a zártkörű rendezvény. Meg voltam elégedve magunkkal. Végül is nem fulladt káoszba a nap. A gazda is kicsit felfrissítette az emlékeket és a mozdulatokat, amit legközelebb december végén ismét gyakorolhat. Akkor már két malac lesz soron.

4 megjegyzés:

  1. Ügyesek vagytok. :) A töpörtyű az én kedvencem is, bár én is úgy voltam, ahogy te régen meg nem ettem volna, most meg ha jó ropogós akár magában is :D

    VálaszTörlés