November második felében jártunk és még néhány feladat hátra volt ahhoz, hogy nyugodtan hátra dőlhessünk. Várt még a gazdára némi biomunka a trágyadomb és a kert környékén. Viszont ezeken a napokon igen fagyos reggelekre ébredtünk, ezért bemelegítésként úgy döntöttünk, hogy eltüntetjük végre a valamikori téeszes idők utolsó maradványait: az itt-ott csúfosan meredező karámoszlopokat, amik most már nagyon szúrták a szemünket.
Mivel a területet kaszáljuk, ezért úgy kellett kivágni az oszlopokat, hogy a kasza nehogy bele akadjon. Így egy kis ásással kezdett a gazda.
Majd utána jöhetett a "vidék Jedi-kardja", amiből nekünk most már kettő is van (olcsó kínai 26 ezerért), hogy ha az egyik megadja magát, előkaphassuk a másikat.
Egy-két óra alatt körbejártuk az érintett területet és begyűjtöttük a régészeti maradványoknak is beillő oszlopokat. Amelyek most épp itt csúfoskodnak a tornácon, mert összevágni már nem volt idő. A terv az, hogy amennyi kalóriát lehet, azt kinyerünk belőlük a kályha táplálása során.
Mivel szerencsére napos idő volt, 10-11 óra körül már engedett a talaj. A gazda meg a traktor után kötötte az ekét és felszántotta a kertet. Majd megkezdődött a trágyaráhordási hadművelet. Nem irigyeltem szegényemet, amíg én a házban sütöttem-főztem, ő vagy kilencszer pakolhatta fel és le a "ganyét" a pótkocsira/ról.
Íme a végeredmény: felszántva és megtrágyázva várhatja kis kertünk a tavaszt.
Miután a kerttel elkészültünk, jöhetett a legelő rendbe tétele. Szerencsére nem az egész 6 hektárt, csak néhány nagyobb foltot kellett szártépővel megjárnia. Az évek óta tartó rendszeres kaszálás ellenére még mindig van egy-két nagyobb csalános folt, illetve egy vadbodzás terület, amit muszáj volt levágni, hogy jövőre szép legelőnk legyen.
Kép közepén az eredeti állapot, a szélén pedig már látszik a majdani végeredmény. Mivel ez nem egy fűnyíró, amit előre-hátra tologatunk, a célszerű az, ha egyre szűkülő körökben körözget az adott területen.
Sajnos 2,5 hónap után ismét folytonossági hiányokat fedeztünk fel a vadkerítésen. Ezek javítása sem várhatott tovább. A kerítés mentén sem kívül, sem belül nem lehet traktorral közlekedni, ezért, hogy megkönnyítsük a dolgunkat a pótkocsira mindent felpakolva a dombtetőre vittük fel az anyagot és a szerszámokat. Majd csillagtúra szerűen a javításra szoruló helyeknél kidobáltuk a stafli anyagokat, majd én 3-4 kanyarban lehordtam a szerszámokat a kiindulási ponthoz, míg a gazda kizötyögött a traktorral és kívülről közelítette meg a tett helyszínét.
Az első helyen mindjárt két köz is javításra szorult, de annyira, hogy új drótot is kellett kihúzni, ugyanis egy vagy több jószág egyszerűen keresztül ment rajta.
A drót kihúzása után keresztbe felrögzítettük a staflikat, amiknek elő kell fúrni minden esetben, különben be nem vered a szeget egy akácoszlopba. A kalapács felejtős akácfánál és 160-as szegeknél, ide keményebb szerszám kellett.
Innen aztán gyalogosan mentünk tovább szerszámostul a következtet helyszínre. Ezúttal nyolc közt javítottunk. Rá is ment egy egész délutánunk.
November utolsó napján történt a javítás, a mai kerítésbejárásnál megállapíthattam, hogy szerencsére azóta nem okoztak újabb kárt a szarvasok. A vaddisznók a tavaszi látogatásuk óta elkerülnek bennünket, alulról sehol nem volt felhajtva a drót, csak ezek az ugró jószágok nyomják le, vagy szakítják át. Remélem egyszer csak ők is leszoknak rólunk.
Igazából a fentiek voltak a sürgősen megoldandó őszi feladatok, szerencsére azonban maradt még egy-két bónusz napunk, amit a farakatunk további gyarapítására használhattunk fel.
Egyik nap elkészült az első 10 erdei m3-res ( 1,70 m magas) rakatunk.
A másikon már neki láttunk a következőnek.
Igaz, hogy az érintett erdőrész hagyott maga után némi kívánnivalót. Arra már nem maradt idő, hogy kihordjuk az ágakat és a feldarabolt botfákat, amiket vékonynak ítéltünk a rakatba.
Ez volt a kiinduló állapot az érintett területen: lomb korona ágas-bogas csúcsai.
Valamint milliónyi kisebb-nagyobb ág borította a talajt. Ugyanis a kivágott fa dőlés közben sodorja magával a rengeteg száraz ágat.
Azóta az állatok ellátása után minden nap egy órácskát az erdő takarítására szánok: húzgálom ki lombvégeket az erdő széli hatalmas kupacokba és gyűjtögetem a felaprított botfákat, amik vékonyak voltak a rakatba.
Gyűlnek a rőzse kupacok is, mivel az én Szűz jegyű lelkem még az erdőben is "patyolat" talajt akar, egyszerűen nem bírom elviselni a rendetlenséget.
Ez pedig már a megtisztítás utáni állapot.
"Műszak" végén pedig megpakolom a talicskámat és viszek egy adag rőzsét visszafelé, ekkora adagon egy-két napig főzögetek a sparherden.
Ezúttal megfejeltem a kupacot egy elhullajtott dámvad aganccsal, amit takarítás közben találtam.
Miután ilyen ügyesek voltunk és minden szükséges feladat elkészült, alacsonyabb fokozatra kapcsolhatunk decemberben. Most már az állatok ellátásán kívül más teendő nem igen akad kint, persze fát vágni lehetne, de az megvár. Jó is lesz majd egy kicsit bekuckózni. Kályhában lobogó tűz mellett valami finomat sütögetni, egy jó forró teát vagy capuccinót kortyolgatni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése