A baromfiprojekt mellett a kecskéinkkel sem volt szerencsénk a múlt évben. A balszerencsesorozat november második felében kezdődött.
November 18-án Lili királynő (ő a kecskelányok vezére) elvetélt. Az okát nem tudjuk.
Alig egy hétre rá Tündérkénk is elvetélt.
Lehetett akár fizikai behatás (oldalba fejelték egymást), illetve valaki a szelén hiányt nevezte meg mint vetélési okot. Bár ilyen tartalmú só folyamatosan van előttük, de állítólag az nem elég. Van egy külön táplálék kiegészítő, amely nagy mennyiségben tartalmaz szelént. Na, ilyet kell a jövőben beszereznünk.
A kálváriánk ezzel még nem ért véget.
November vége felé már kezdtük sejteni, hogy a három gödölye bevédése nem sikerült, ugyanis az egyikük gyanúsan elkezdett gömbölyödni, amit már nem tudtunk a jóllakottságnak betudni. Sajnos december első napjaiban meg is ellett a kislány, de a gida halva született.
A kis leányanya szerencsére sikeresen átvészelte a nem várt vemhességet.
Nem véletlenül nem szabadna a bakot összeengedni egy pár hónapos gödölyével, az anya teste még túl kicsi és fejletlen, hogy egészséges, életképes gidát elljen.
A fekete leves december 13-án jött (miért is tartják szerencsétlen számnak?). Addigra már a fehér gida is gyanússá vált. Sejtettük, hogy az is vemhes.
Aznap a reggeli etetéskor gyanús volt, hogy nem jött oda a szénarácshoz, csak olyan szerencsétlenül álldogált az ól sarkában. Akkor még nem is vettem észre a problémát, csak mikor közelebb mentem, akkor láttam, hogy egy fél gida lóg ki belőle.
A sors fintora, hogy ekkor pont egyedül voltam itthon, a gazda valahol Európában. Ráadásul a szomszédasszonyom, aki ilyenkor kincset ér, szintén elutazott. Maradt hát a telefonos segítségkérés.
Szomszédasszonynak vázolom a helyzetet: egy halott gida lóg ki a gödölyéből (valahogy látszott, hogy szegény már nem él). Kérdi "biztosan?", a legjobban úgy tudom ellenőrizni, hogy benyúlok a gida szájába.
Akkor esett le, hogy úristen hát ez ráadásul farfekvéses (két mellső láb és utána a fej a helyes sorrend), mivel a feje az még bent volt a mamában.
Az utasítás: azonnal oxytocin injekciót kell adni az állatnak, ami méhösszehúzódást indít be és segít az állatnak, hogy ki tudja tolni a gidát. Szerencsére anyósa otthon volt, aki a megfelelő adagot fecskendőbe felszívta. Így azonnal indulhattam a szomszédba a szuriért.
Hozzáteszem még életemben soha senkibe nem döftem injekciós tűt, most azonban csak magamra számíthattam, ha meg akartam oldani a helyzetet. Hasznos tanácsként még azt mondta a szomszédom, hogy tegyem fel a fejőasztalra, akkor a fejét rögzíteni tudom, mivel egy szuri beadása általában úgy történik, hogy egy valaki lefogja az állatot, egy másik meg szúr.
További információ, hogy izomba adjam. Tapogassam ki a combcsontot és próbáljam azt elkerülni, hogy nehogy megsértsem a csonthártyát. Megköszöntem szépen az instrukciókat, majd megpróbáltam követni őket.
Az anyát fel a fejő állásba, fej beszorítva, csont tapogat, szúrás. Nem megy, megint nekifekszem, sikerül. Hát bizony igen erősen kell tolni azt a fecskendőt, hogy a bőrön áthatoljon a tű. Szuri beadva, várakozás. 10-15 perc után kell hatnia és akkor megindulnak az összehúzódások.
Azután elkezdődik, látom, hogy hullámzik a hasa, emeli a farkát, hogy nyomjon én meg elkezdem húzni a gidát. Anya nyekeg, abbahagyom. Várunk. Újabb hullámzás, farok emelés, húzás, nyekegés. Végül ötödik, hatodik kísérletre sikerült kirángatnom a gidát. Persze már nem élt.
Szerencsétlen ki tudja mióta lehetett ebben az állapotban. Akár egész éjszaka is, ha már este megindult az ellés. De legalább az anya túlélte és azóta is jól van.
Én meg átestem a tűzkeresztségen és nagyon büszke voltam és vagyok is magamra, hogy sikeresen megoldottam ezt a kényes helyzetet. Pár évvel ezelőtt még lehet, hogy pánikba esve rohangáltam volna le-föl, most pedig tök higgadtan tettem, amit kellett.
Az előzményekhez annyit, hogy ezek a gödölyék tavaly húsvét környékén (április első fele) születtek. Úgy számoltuk, hogy szeptember közepére (5 hónaposan) lesznek ivarérettek. Ezért már augusztus végén külön választottuk a bakot, megmagasítottuk a karámot is, mivel az eredetit még simán átugrotta.
Viszont az ellések időpontjából visszaszámolva, akkor már régen el voltunk késve, ugyanis valamikor július közepén már megugorhatta a lányokat, akik akkor mindösszesen három hónaposak lehettek. Mi eddig abban a hiszemben voltunk (kecskés ismerőseink legalábbis azt állították), hogy öt hónaposan lesznek ivarérettek a gödölyék. Persze most azért utána néztem és bizony ott állt feketén-fehéren, hogy fajtától és tápláltságtól függően 3-15 hónapos korban válnak ivaréretté. Azt hiszem ezt most egy életre megjegyeztük.
Persze Lilit és Tündért újból összeengedtük Bendegúzzal és a heves udvarlásokból reméljük, hogy lesz eredmény is. Májusban még számíthatunk kettő-négy késői gidácskára.
A tavaly év végi sorozatos sorscsapások kárpótlásaként legalább ez az év jól kezdődött. Hiszen Vízkereszt napján, január 6-án, egy napsütése napon (a hét legmelegebb napján) megérkeztek Lulu ikerbabái.
A kis zsemleszínű pár perce érkezhetett csak meg, mert még tiszta nedves volt, amikor odaértünk. A mamája éppen tisztogatta.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése