Januári lazsálás

 

A január köztudottan nem a legaktívabb hónap egy gazdaság életében, így Málnáskertben sem. Azért természetesen nem ültünk és lógattuk a lábunkat egész hónapban, de látványos dolgokról nem tudok beszámolni.

Az év első napjait mindjárt a vadkerítés és az utcafronti kerítés javításával kezdtük. Az utcai két közön egy szabályos lyukat csináltak a vadak, ezt most felszámoltuk új dróttal,  sőt ilyen kereszt rudakkal is megerősítettük. 

Azóta már több mint egy hónap eltelt és egyelőre tart a kerítés és újabb nyílást sem nyitottak.

Mivel az istálló szénatároló részlegéből kifogytak a kisbálák, végre akadt annyi szabadt hely, hogy az istálló építésekor megrendelt faanyag megmaradt részét (több mint 3,5 m3) végre tető alá vigyük. 

Persze a több, mint két év szabad levegő és a sok csapadék nem tett nekik jót, néhány gerenda véget elveszítettünk, de az anyag 98 %-a tökéletesen használható.

Végre tető alatt.

Megkezdtük a következő évi tűzifa gyűjtögetését, ugyanis minden évben akad néhány fa, amelyik megadja magát az időjárás elemeinek. Néhányat sikerült összefűrészelni és már felhasogatva várja a szárító napocskát.

Közben másnaponként megraktuk a füstöt a decemberi vágás szalámijai és kolbászai alatt és persze a húsokat is szorgalmasan forgattuk a sózóban, ahogy kell. Azóta természetesen már a padláson szikkadoznak.

Mivel nekünk kicsi malackáink vannak, a szalonnák sem olyan őrült vastagok, ezért három hét sóban ázás után még ezeket is megfüstöltük januárban.

Amíg az uram távol volt januárban és az utakat rótta valahol Európában én vettem át a stafétát a forgatásban és a füstölésben. Ezen kívül elláttam az állatokat és január közepén betakarítottam a sárgarépát.

Nem csalás, nem ámítás sárgarépa a hó alól.

Mondogatták, hogy nagyon jön a hideg, a hó meg közben elolvadt róluk, így már nem mertem tovább bent hagyni. Lett végül egy ládányi nagyon szép, egészséges répácska.

A fentmaradó időmben sütögettem mindenféle finomat: kenyeret, kalácsot, hájas sütit (ebben már igazi profi lettem) és persze gyártottam a tartalmakat a blogra.

Végül január végén, pontosan egy hónappal a decemberi után lezavartunk még egy kettős disznóvágást ugyanazzal a felállással. Tehát a szomszéd birtok gazdái, Emese és Laci, valamint barátunk Barna segítségével. Annyi változás volt, hogy a konyhaszolgálatot ezúttal az apukám látta el, aki legalább olyan jól főz, mint az anyukám.

Így részben változott a menü is, mert bár a hagymás vér és a húsleves ezúttal sem maradt el. Most sült húsok és máj helyett apukám specialitása, egy isteni finom töltött káposzta készült részben az én közreműködésemmel. Ezúttal végre leírtam a receptet is és az elkészítési folyamatot is láttam nagyjából.

A végeredmény annyira jól sikerült, hogy Emese azóta már a receptet is elkérte. 

A disznóvágásról tőszavakban annyit, hogy a legrémesebb és a legjobb volt egyben. 

LEGRÉMESEBB (érzékenyebb lélekűek gyorsan görgessenek át a LEGJOBB fejezetig):

A legrémesebb rész az volt, hogy az egyik malacka sehogyan sem akarta itthagyni ezt a szép földi világot. Ezúttal bevetettünk egy kábító fejbelövő készüléket, hogy ne szenvedjenek annyit. Az elsőnél ment minden mint a karikacsapás. Lövés, szúrás, kész. 

A másodikat háromszor lőttek meg, el lett vágva a torka, vér kifolyatva és még mindig élt. Annyira, hogy még a saját lábán kijött az elkerített karámból és ment vagy 30 métert. Ott még egy párszor fejbe kellett csapni, mire végül kilehelte a lelkét. Azóta csak zombi malacként emlegetjük.

LEGJOBB

A két tiszteletbeli hentesünk Gábor és Emese már annyira jól összedolgoznak, és a malacok pucolása is pikk-pakk ment a tisztító brigádnak. Így délután 14,30-ra szét volt bontva a két disznó és 16,30-ra már a zsír is kisütve, kolbásztöltelék bekeverve. 

Szokás szerint másnap töltöttük be az ezúttal is nagyjából 30 kilónyi tölteléket. A sózóban most is ott pihenget 4 szép sonka és pár tábla szalonna.

Mivel a feldolgozás ilyen gyorsan ment még arra is volt idő, hogy a két nappal korábban beszerzett gyalugépet (400 kg) a fiúk levontassák az utánfutóról. Igaz, hogy műhely még messze nincs kész, de jött ez az alkalmi vétel és nem akartuk kihagyni. 

Így hát pikk-pakk eltelt a január, ami ha nem is volt túl eseménydús, de azért nem is unatkoztunk.