Mennyi az annyi

 

Öt éve, kilenc hónapja és 27 napja azért vágtunk bele ebbe az egész kalandba, mármint Málnáskert kiépítésébe, hogy egy önellátó gazdaságot építsünk magunknak. Önellátás alatt nem a totális önellátást értjük manapság, hiszen nyilvánvaló, hogy azért az őskőkorba nem akartunk visszalépni, hogy a szerszámoktól kezdve a ruházatig mindent magunk készítsünk el. A célunk, hogy minél több élelmiszert magunk tudjunk előállítani (vegyszerektől mentesen) és energetikailag is függetlenek legyünk. Például, hogy ne egy több ezer kilométerről tekergő csőhálózattól függjön az, hogy meleg van-e a házban vagy sem.

Az energetikai függetlenséget sikerült mindjárt a legelején kialakítanunk, hiszen az első feladatok között szerepelt egy 4 kW-os házi erőmű kiépíttetése. A napokban botlottunk bele az interneten nagy vitát kavaró videóba, ahol egy házaspár azt ecsetelte, hogy nekik mennyire nem jött be ez a napelem dolog és bár továbbra is támogatják, azt javasolják, hogy, aki most készül a beruházásra, az 30-40 %-kal tervezze fölül a rendszert a tényleges fogyasztásához képest.

A probléma csak az, hogy az ő teljesen elcseszett rendszerükből általánosítottak (rossz tájolás, dőlés szög, árnyék). Így az  a rendszer a névleges teljesítményének csak a 70 %-át termelte meg évente, ezért javasolták a fölül tervezést. Mi most már öt év tapasztalata alapján beszélhetünk. Ezek szerint a mi rendszerünk a névleges teljesítményhez képest 117-130 %-kot termel, mivel a napsütéses órák száma évről évre változik, hol több, hol kevesebb, de mindenesetre többet hoz, mint az ígért mennyiség.

Az is igaz, hogy speciális helyzetünkből adódóan (a ház 400 méterre található a villanyórától) a napelem rendszerünk a földre, tehát nem a háztetőre van telepítve, így ideális a tájolása, dőlés szöge és semmi sem vet rá árnyékot.

Nyilván  a rendszer kiépítése kezdetekkor egy jelentős összegű beruházást igényelt, ami a jelenlegi állás alapján 10-11 év alatt térül meg. Magyarán ennyi évre előre kifizettük az áramszámlát, amit mi a beruházás részének tekintettünk. De utána még 15 évig 100 %-ot teljesít a rendszer, utána kezd el csökkeni a teljesítménye. Viszont egy a lényeg, hogy nincs havonta sárga csekk az áramszolgáltatótól.  

A ház fűtéséhez szükséges energiát saját erdőből oldjuk meg. Van nagyjából 6 hektár akác, éger és tölgy  erdő különböző arányban (bár az utóbbi nem a mi életünkben fog hasznosulni). Plusz haszon, hogy így többször is fűt a fa : ))) Amikor vágod, amikor hasogatod, amikor behordod és végül a kályhában. Évente kb. 5-6 m3 fával fűtjük ki a 100 m2-es házat. Igaz, hogy a hálóban 17-18 fok van (de nekünk így a jó), a közösségi terekben pedig 22-23 fok. Viszont az is igaz, hogy ez a tűzifa mennyiség biztosítja a fűtési szezonban az energiát a sütéshez, főzéshez is.

A vízellátás saját kútról megy, tehát vízszámla sem érkezik havonta. Így ráadásul klór és minden féle vegyszer mentes vizet használhatunk a magunk és állataink szükségleteire. 

Mivel én szeretem tudni, hogy mire költjük a pénzünket, már évek óta vezetem a kis Excel táblázataimat, amelyben könnyen és áttekinthetően láthatóak havi bontásban a különféle kiadásaink. Így most két évre visszamenőleg megnéztem, hogyan alakultak az éves kötelező befizetéseink. Azért így néztem, mert több tétel negyed- vagy félévente esedékes. Az így kapott összeget osztottam 12-vel és az eredmény:

2019 évben 22.350 Ft/hó,

2020 évben 20.600 Ft/hó 

összeget kellett mindenképpen kigazdálkodnunk havonta. Azt hiszem, hogy ezt kevesen mondhatják el magukról.

Ha csak az utolsó évet nézzük, a 20.600 Ft több mint 1/4-e (5.600 Ft) az autóra jutó biztosítás és adó, a majdnem másik negyed (4.600 Ft) az internet, 30 %-a  (6.300 Ft) pedig a telefon költség kettőnknek (feltöltős kártyáink vannak), a maradék 20 %-on osztoznak a különböző biztosítások, szemétdíj, üzemanyag a láncfűrészbe a tűzifa összevágásához.

Az önellátás másik részét, azaz az élelmet illetően, akik követik a blogot tudják, hogy jelenleg még csak kecskék és disznók vannak. Tehát ezen húsfajtákból, füstöltáruból, zsírból egész évben, tejből, sajtból egyelőre részlegesen vagyunk önellátóak. Bár, ha végre elkészül az istálló, akkor jobban tudjuk szabályozni a vemhességeket és eltolva az elléseket akár egész évben lehet friss tejünk, sajtunk. 

A konyhakert is nagyon sok élelemmel lát el minket, bár korántsem olyan széles spektrumban, ahogy szeretnénk. De jobb tervezéssel, üvegházzal, fóliasátorral itt is meg tudnánk nyújtani a termékeny időszakot. Például most januárban szedtem ki a másodvetésű sárgarépát a kertből. Igaz, hogy még a nagy fagyok előtt. A cél a kertészkedésben az, hogy egész évben legyen valami zöld, amit a kert biztosít.

Ezenkívül a birtok ellát még minket gombával, bodzával, galagonyával, csipkebogyóval és egyéb gyógynövényekkel. Ezek szintén hozzájárulnak egészséges és változatos táplálkozásunkhoz.

Összességében azt mondhatom, hogy éhen nem halnánk akkor sem, ha egy forintot nem költenénk élelmiszerre. Igaz, hogy akkor keményen "ketogén" diétán lennénk, mivel gabonafélét nem termesztünk. Akkor húst ennénk, meg tejet és idény szerint zöldséget, savanyúságot. Bár azt olvastam valahol, hogy ínséges időkben a galagonyát porrá őrölve, lisztpótlónak használták, tehát még tésztaféléket is tudnánk enni.

Mivel megtehetjük, természetesen költünk különféle élelmiszerekre, viszont továbbra is az a cél, hogy, amit lehet - tehát még több zöldséget, gyümölcsöt (amiből most semmi sincs), még több húsfajtát - magunk állítsunk elő. 

Az sem mindegy, hogy az általunk előállított élelmiszerek vegyszermentesek, az állatok féreghajón kívül más gyógyszert csak szükség esetén (nagyon ritkán) kapnak. Így a boltokban kapható élelmiszerek árával össze sem hasonlítható, hogy mennyit spórolunk azzal, hogy a magunk termesztette élelmet fogyasztjuk.

Így öt év után elmondhatjuk, hogy nem vagyunk kiszolgáltatva senkinek. Sem a bankoknak (nincs semmiféle hitelünk), sem a nagy ellátó rendszereknek (víz, gáz, áram), sem másnak (munkáltató, infláció stb.). Ezért tehetjük meg, hogy ketten élünk egy 50 %-os munkaviszonyból (igaz, hogy kamionos állás), amiből még jut fejlesztésekre is.

A fentebb említett havi kötelezettségek is tovább csökkenthetők, ha az ember nem használ autót, telefont. A válságosabb időszakok  a felhalmozott tartalékainkkal könnyen átvészelhetőek azzal a biztos tudattal, hogy nincs mitől félni. Minket hidegen hagy a gáz, villany árának emelése, a pandémia miatt kialakult helyzet, az élelmiszer áremelés, munkahely esetleges elvesztése stb. 

Végső soron tehát az eredetileg kitűzött cél egy része már megvalósult. Dolgozunk rajta, hogy az önellátást még magasabb szintre fejlesszük. Fél évtized távlatából elmondhatjuk azt is, hogy jó ötletnek bizonyult az önellátó gazdaság felépítése, hiszen a saját terveink alapján, nagyjából a magunk kétszer két kezével építgetjük, szépítgetjük Málnáskertet. Az alkotás, teremtés öröme valamint, hogy itt élhetünk a természetben az állatainkkal körülvéve hihetetlenül elégedetté tesz bennünket. Ott élünk és azt csináljuk, amit szeretünk. Nincs főnök, aki beleszóljon a dolgokba. Szóval végtelenül boldogok és elégedettek vagyunk az életünkkel. Azt hiszem ennél jobb végszó nem is kell.