Hát elérkezett február hónap utolsó napja és ezúttal a hónap utolsó hetének eseményeiről számolok be, amely az eseménydús napok számát tekintve rövid volt (4), viszont annál intenzívebb. Sikerült két 16 órás munkanapot is gyártanunk a héten.
Az egyik nap nagyjából azzal ment el, hogy az asztalos uram megpróbálta a sok kis apró vasdarabot felszerelni két spalettára, hogy lássuk, hogy egyáltalán hogyan néz ki és működik ez az egész. Ehhez az étkező asztalt használta "gyalupadként".
Így néz ki csukott állapotban.
Így pedig kinyitott állapotban.
Ehhez a vasalthoz nem szükséges semmilyen kitámasztó vagy rögzítő szerkezet a falban, a vasalat megtartja a táblákat.
Végül úgy döntöttünk, hogy a biztonság kedvéért az összes táblát felvasaljuk és felpróbáljuk a helyére mielőtt festetésre elvinnénk. Megjelöljük, hogy melyik hova való és a visszaérkezéskor csak a táblákra kell felszerelni a pántokat és már mehetnek is a helyükre.
Volt egy ügyintézős, anyagbeszerzős napunk is. Ekkor beszereztük a hiányzó vasakat a spalettákhoz, feltöltöttük a takarmányos és mindenféle üzemanyag készleteket. Mivel itt nekünk előre kell gondolkodni és tervezni és szeretünk egy úttal több mindent elintézni, hogy ne kelljen mindenért külön-külön rohangálni.
Csütörtökön jött a második maratoni nap egy újabb kettős disznóvágással. Ezúttal szerencsére gyorsan ment a malackák átsegítése a másvilágra. 07.15-kor már megkezdődött a perzselés, pucolás fázisa.
A csapat némiképp változott, Barna barátunkat ezúttal sógorunk, Gábor helyettesitette, a konyhaszolgálat megint anyukámnak jutott és természetesen itt volt a szomszéd birtokról Emese és Laci.
A csapat már annyira profi és összeszokott volt, hogy délre mindkét malac szét volt bontva. Kolbásznak való kicsontozva, zsír felkockázva.
Annyi változás történt a menetrendben, hogy ezúttal hurkát és májast is akartunk készíteni. Viszont a tapasztalatlanságból kifolyólag későn lettek odatéve az abalébe való dolgok főni. Emiatt a hurka készítés belenyúlt az estébe.
A csapathoz ekkor csatlakozott Laci anyukája mint "hurka és májas ügyi szakértő". Az ő útmutatásával és segítségével készültek el a töltelékek, majd történt a betöltés és abálás. Továbbá a jó hangulathoz és a menühöz hozzájárult egy kosár sóskiflivel és egy tálca mézes krémessel is.
A hajnal 5-kor indult műszakunk így 21.15-kor ért véget.
Másnapra maradt a kolbász, szalámi betöltése. Amire ezúttal ketten maradtunk. Ahhoz képest, hogy először csináltuk ebben a felállásban és a vadonatúj kolbász töltőt kétszer is szét kellett szedni, mert nem a megfelelő helyen nyomta ki a tölteléket, két óra alatt betöltöttük a közel 30 kilónyi tölteléket.
Ebédig elkészültünk vele. Segítőinkkel a szomszéd birtokról morzsapartit tartottunk, majd felkerültek a füstre a termékek.
Előtérben a májasok, mögöttük rejtőznek a kolbászok és a szalámik.
Végül minden eszköz szépen elmosva várja a szezon utolsó vágását, ami két hét múlva lesz esedékes.
A tavaszi időjárásról csak annyit, hogy a disznóvágás napján volt időszak, amikor rövidujjúban dolgoztunk és még este 8-kor is +13 fok volt. Másnap még jobban ráerősített a napocska, a csúcs +23 fok volt. Így történt meg, hogy egy februári napon nem kellett befűteni, mert a házban is több mint 22 fok volt. Amire fűtés nélkül februárban eddig még nem volt példa, mióta itt élünk. Ezért a füstöléseket is áttettük éjszakára, bár azóta kissé visszaesett a hőmérséklet.
Közben sógornőmtől, aki amatőr fotós kaptunk egy válogatást a tavaly nyáron készült képekből. Ezek közül jöjjön néhány.
Csodálatos Boróka portré.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése