Nehéz napok egy Föld nevű bolygón

 

Ahogy a legutóbbi beszámolómban jeleztem ez a hét nagyrészt a csemeték pótlásáról szólt. Hétfőn, bár reggel 6,00-kor -5 fokra ébredtünk, az állatok ellátása után 8 órakor már ott is voltunk a közeli csemetéskertben, hogy a megbeszéltek szerint elhozzuk a 2.000 db kocsányos tölgy és a 400 db akáccsemetét.

Szerencsére az idő gyorsan melegedett és amikor végül meg tudtunk indulni a tett helyszínére már + 4-6 fok lehetett.

Teljes menetfelszereléssel indulás a tölgyesbe.

A csemetésben azt mondták, hogy ha azonnal nekiállunk az ültetésnek, akkor nem kell levermelni a csemetéket, a biztonság kedvéért azért kicsit belocsoltuk őket, majd egy fóliával védtük a kiszáradástól a kis fácskákat.

A 2.000 db tölgycsemetét végül két nap alatt sikerült elültetnünk. Sajnos voltak olyan sorok, ahol gyakorlatilag újra ültettük az egészet, máshol meg elég szépen meg voltak a tavalyi példányok. Az ideiek viszont legalább háromszoros előnnyel indulnak neki az új életüknek:

- két hónappal korábban lettek elültetve (tavaly csak április végén sikerült csak a telepítésnek neki állni), 

- a talaj megfelelően nedves (tavaly teljesen száraz talajba ültettünk, mivel a tavaszi aszály idején alig esett és utána ráadásul még 1,5 hónapig nem esett érdemleges mennyiségű csapadék.)

- az erdő alja immár nem csupasz, fű és avar borítja a legtöbb helyen (tavaly az erdő kipucolásakor az aljnövényzet letolása miatt teljesen csupasz talajba ültettük a csemetéket)

Szerencsére ültetés közben végig ragyogó időnk volt, így az ebédszünet is kellemesen telt. Második nap még Gábor kis kamionos főzőjét is magunkkal vittük, hogy a főtt ételt meg tudjuk melegíteni.

Szerdán a családi összefogás jegyében mi, pontosabban az én egyetlenem  segített anyukáméknak a konyhakertjük felrotálásában és megtrágyázásában. Mivel nem nagy területről volt szó kb. 2 óra alatt kész is lett vele, de ha már ott voltunk felzarándokoltunk a közeli hegyre és túráztunk egyet. (Mert nekünk nem volt elég, hogy két napon keresztül a saját erdőnkben "túrázgattunk".) Jó, igaz csak egy kis év eleji bemelegítő túra volt a maga 9 kilométerével.

Közben az is kiderült, hogy a kolbász töltő miért is nem szuperált megfelelően. Ahogy a képen is látszik a rögzítésre szolgáló helyen az anyag hosszában elrepedt. 

Természetesen felvettük a kapcsolatot a forgalmazóval, aki teljesen korrekten azt mondta, hogy küldjük vissza a terméket és a postaköltséggel együtt visszatérítik az árát.  

Csütörtökön várt ránk a közben elvermelt 400 darab akáccsemete, ami a 2.000 db tölgy után már gyerekjátéknak tűnt. Hahaha!!! Ahogy azt Móricka elképzelte. Nem tudom, mikor voltam utoljára  annyira  fáradt mint annak a napnak a végén, talán valamikor az építkezés kellős közepén. Az ellenségemnek sem kívánom ezt a melót.

Először is ott kezdődődött, hogy ilyen szép méretes csemetéket kaptunk: a tölgyek voltak olyan 30-40 cm-esek, ezek meg verték az én 1,65-ös magasságomat.

Mivel így teljesen kezelhetetlenek lettek volna, ezért először a gyökereknél, majd ...

... a vesszőknél is visszalettek vágva (az akáccsemetéknél amúgy is azt javasolják, hogy ültetés után pár centisre metsszük vissza.)

Mivel így a hónom alá csapva tartom a köteget, így már könnyebben elboldogultam velük. Bár így is szurkáltak néha. A felállás a szokásos én dugom a csemetét a lyukba. 

A gazda pedig előállította, majd betemette a lyukat.

A terepviszonyok tovább nehezítették a feladatot. Hepe-hupa hátán, óriási nagy tuskók itt-ott és burjánzó szederinda mindenütt, amiben csetlettünk-botlottunk. Azt hittük, hogy ezt a pár száz darabot 2 óra alatt elfelejtjük, hát majdnem dupla annyi ideig tartott. De ezzel még nem volt vége a napnak. 

Ha már ott voltunk a csemetésben, akkor mindjárt lezártuk a vaddisznók által nyitott legújabb ki- és bejáratokat. Szerencsére ezúttal csak három közt kellett javítani, stáflik meg még maradtak a legutóbbi javításkor, így azok kivágásával, idecipelésével legalább nem kellett most vesződnünk.

A csemete ültetés, kerítésjavítás után még mindig nem voltunk készen erre a napra. A gazdának hátra volt még az állatok ellátása, tűzifa vágása és hordása, a füstölő kiürítése (legutóbbi termékek 2 fordulóban padlásra felhordása) és megtöltése. Ugyanis beértek a páclében ázkolódó mindenfélék, amiket fel kellett lógatni a füstre.

Előtérben a karajkák és a szalonnák. 

Hátul búvik meg a négy gyönyörű sonka.

Egy nap szikkadás után kapták az első füstöt, ma már a harmadik következik.

Rám pedig a lakás konszolidálása (rendrakás, takarítás) várt. 

Mivel fizikailag annyira kimerültünk, úgy döntöttünk előbbre hozzuk a hétvégét és így pénteken, szombaton tartunk pihenőnapokat.

Hogy a főzéssel se kelljen vesződni, ezért még csütörtökön este összeraktam a két napra elegendő ebédet egy isteni finom rakott krumpli személyében.

Természetesen hátra van még a lezáró krumpli réteg és a tejfölös borítás, csak meg akartam mutatni, hogy ilyen gusztán néz ki. A krumpli és a kolbász természetesen saját. A kolbász a januári vágásból származik. A "zsírért tojást" akció keretében pedig több mint félszáz tojást kaptunk 4 kiló zsírért a szomszéd birtokról, úgyhogy a tojás is házi. 

Azóta az utolsó morzsáig elfogyott mindkettőnk legnagyobb megelégedése mellett.

Mivel sikerült a két nap alatt kellemesen kipihenni magunkat, munka meg annyi van, hogy azt sem tudjuk mihez kapjunk, ezért vasárnap ide vagy oda, de nálunk ez ma munkanap lett. 

A múlt heti -5 -6 fokok után  kisebbfajta sokként ért bennünket, hogy ma reggel 6 órakor -10,4 fokot mutatott a hőmérő. 

Látszik is a nagy hideg, mindent vastag zúzmara borított.

Még 7 óra után is -9 fok volt csak.

Szerencsére gyorsan melegedett az idő, így a gazda végül 8 óra körül neki tudott indulna a mai feladatnak, ami nem más, mint a frissen kipótolt akácos megápolása.

Tanultunk ugyanis a tavalyi hibánkból, amikor olyan későn ment, hogy a szederinda már derékig ért. Akkor igazi kínszenvedés volt, most azért jelentősen könnyebben megy.

Rám megint maradt a házimunka valamint ezúttal  az állatok ellátása is. A nagy hidegre való tekintettel a házimunkát vettem előre. Így 9 óráig már be volt gyúrva és háromszor meghajtogatva a hájas tészta (jövő szombati disznóvágásra dolgoztam előre) és készre főtt a vacsorára szánt bolognai ragu is. A mosógép is pördült párat ezen idő alatt.

Kilenckor azután neki indultam és megetettem a jószágokat. Beindítottam a darálót és azzal párhuzamosan neki álltam a 6 db körbálából visszamaradt hulladék (megázott szélek) pótkocsira villázásának.

Ez szerencsére gyorsan ment, nagyjából 10 perc alatt tele is lett. Mivel traktort sem vezetek, a gazdára vár, hogy a lerakóhelyig elfuvarozza, majd az üres kocsival visszaálljon, ugyanis minimum egy kanyar még lesz.

Miután a kocsi tele lett, a daráló meg még mindig dolgozott, kiganyéztam a malackáknál is. Majd gyorsan összedobtam az uramnak egy kis ebédcsomagot, amit le is szállítottam. 

Még gyorsan odadobtam a sparherdre egy lencselevest is (ez majd holnapra lesz), közben pedig neki álltam blogolni. Az esti vacsi a malackáknak már leforrázva és még nincs három óra.

Holnap újabb izgalmas nap vár ránk, de erről majd a jövő héten jelentek. Addig is legyetek jók és élvezzétek a sok-sok napocskát. (Mondjuk eshetne már egy kis eső, vagy inkább sok, hogy a kis csemetéink ne szomjazzanak.)