Az utóbbi öt hét vezérfonala az volt, hogy a két disznóvágást (3 malac), a két kecskevágást (2 tavalyi + 2 idei), a csemeték elültetését, továbbá a spaletták felvasalását és festésre leadását mindenképpen meg kell csinálni. Ezek álltak a prioritási listánk élén.
Ezek mellett volt még millió egyéb szintén fontos, de egyenként kevesebb időt igénylő feladat, amire szintén sort kellett keríteni.
Ezekből állítottam most össze egy csokorral a teljesség igénye nélkül.
Sikerült felszámolni a hullott széna kupacot a gurigák mellett. Igaz én jócskán alábecsültem a mennyiségét, azt hittem kétszerre felfér a pótkocsira. Végül öt kanyar lett belőle. A felvillázást én vállaltam, az oda-vissza való kocsikázás és az "áru" levillázása a gazdának jutott.
Amikor a villával nem boldogultam jött a puszta kezes pakolás.
Ilyen szép nagy kupac lett belőle. Pár év alatt elhumuszálódik a trágyával együtt és akkor szétterítjük a legelőn talaj visszapótlás céljából.
Így mindjárt kulturáltabban néz ki a terep.
A csemetés ápolását is tovább folytattuk. A telepítést követően az akácost mindjárt megápolta a gazda. Ezúttal a tölgyes egy részében kellett kaszálni. Az időjárás zordsága miatt még nem nagyon indult be az aljnövényzet. Csak a szederindákat vágta vissza amennyire tudta.
Az időjárásra való tekintettel az emberem felfűrészelte a három éve kivágott rakat utolsó darabjait is, én meg fel és lepakoltam. Meg azért gyűjtöttem pár talicskányi száraz rőzsét is a sparherdhez.
Sort kerítettünk a kecskék körmölésére is és a féreghajtó szurikat is megkapták a szomszéd birtokkal való együttműködés jegyében. Ugyanis Emese rendelkezik egy kisebbfajta házipatikával és egyéb felszerelésekkel. Így csak a gyógyszer árát kellett kifizetnünk. A malackák is megkapták a féreghajtó gyógyszerüket.
Szintén nagyon fontos volt, hogy a konyhakert veteményezésre kész állapotba kerüljön. Ehhez fel kellett rotálni a tavaly felszántott és megtrágyázott rész. Ezúttal is a szomszéd birtokról érkezett a segítség. Ugyanis Emeséék el tudtak hozni kölcsönbe egy rotakapát, amit mi is igénybe vehettünk.
Miután emberem végzett a rotálással, felpakolta a traktorra az ekével együtt. Ugyanis a szomszéd birtokon a konyhakert kialakításához előbb szántani kell. Viszont a traktor munkahengere (amivel emelni lehet a rászerelt eszközöket) betegeskedett, eleresztette az olajat. A gazda már meg is rendelte hozzá a tömítő készletet. A két fiú együttes erővel kicserélte ezeket, majd még az üléssel is babirkáltak valamit, az ugyanis rosszul lett még a régi tulaj által felszerelve és hozzáért egy csőhöz, ami eléggé elkopott már. Sajnos az anyag annyira elvékonyodott, hogy mikor feltöltötték olajjal el is durrant. Egy alkatrészt beszereztünk, Laci pedig pótolja a másikat és így már ismét hadra fogható a kis TZ4K.
Arra végül nem jutott idő, hogy a villanypásztorokat hálózatos üzemmódról átállítsuk akksisra. Ugyanis már nagyon unjuk, hogy keresztül kasba tekeregnek az 50 méteres hosszabbítók, hogy mindenhova elvezessük az áramot. Az utóbbi pár hónapban az egyik hosszabbító meghibásodása miatt a kert és a gyümölcsös villanypásztora nem is tudott üzemelni. Ennek meg is lett a böjtje.
Pont a pihenőnapunkon vettük észre, hogy bizony a kertben bent járt valaki vagy valakik. Több karó kidöntve az alsó drót pedig több helyen meg volt szaggatva. Így a gazda pihenőnap ide vagy oda kénytelen volt neki állni javítani, hogy ne kerüljön veszélybe a jövendő veteményes.
Ez az öt hét úgy elszaladt, hogy csuda. Így a listánkon szereplő többi feladat csúszik kicsit. De szép apránként sort kerítünk mindenre.
Amiről még beszámolnék az az, hogy két nappal ezelőtt a "hős" megmentő szerepét kétszer is eljátszhattam.
Történt ugyanis, hogy épp az akácosban rőzsét gyűjtögettem, amikor hirtelen kecske üvöltést hallottam. Mindent eldobva rohanok a tett helyszínére ahol a következő látvány fogad: Lulu az oldalán fekszik és üvölt. Közelebbről látom, hogy a villanypásztor alsó drótja a jobb hátsó lábának két ujja közé akadt és nem tud kiszabadulni.
Mivel a készüléktől a lehető legmesszebb tartózkodtunk nem akartam az odarohanással húzni az időt, hogy áramtalanítsak, így kénytelen voltam kézzel segíteni neki, hogy a drótból kiszabaduljon. Még szerencse, hogy volt rajtam munkás kesztyű, olyan aminek gumiból van az alsó része. Azért így is éreztem rendesen az ütéseket. Szegény ő meg csak rángatózott minden egyes csapásnál.
Szerencsére, nem sokáig volt a pásztor fogságában. Utána még figyeltem egy darabig. Kicsit sántított a jobb hátsó lábára, gondolom még zsibbadt neki. De azután kiment a többiekkel legelészni megint.
A helyzetet úgy rekonstruáltam, hogy mivel Lili, Tündér (akiket nem lehet a mindenórás Majával összeengedni, mert folyton a rivalizálós meccsüket akarják lejátszani fejbe és oldalba fejelgetéssel) és Bendegúz a pásztoron kívül legelészett, ezért Lulu úgy gondolta, csatlakozna hozzájuk. Mivel előfordult, hogy ez a pásztor is üzemen kívül volt és az akkori kiszökésénél nem történt semmi, gondolta most is átlép rajta. Remélem ez jó lecke volt mindenkinek és nem kísérleteznek többet.
Szintén ugyanezen a napon jártamban, keltemben a kerti csaptól úgy kb. 5 méterre egyszer csak belebotlottam ebbe a csodaszép békuciba.
Fogalmam sincs, honnan és hogyan került ide. Ugyanis a vizenyős területektől és a pataktól is legalább 100 méterre volt. Bár biológiai ismereteim eléggé hiányosak, annyi azért még megvan, hogy a béka kétéltű és elsősorban vizek (tavak, patakok, mocsarak) közelében van az élőhelye.
Ebből a nézőpontból kicsit morcosnak tűnik a "drágám."
Ezért és mivel féltettem a kutyáktól, macskáktól is, belepakoltam egy vödörbe és lebattyogtam vele a patakig. Először a víztől kicsit messzebb tettem le. Semmi reakció.
Majd közelebb helyeztem, még mindig semmi.
Amikor kicsit elhátráltam, mert gondoltam a közelségem miatt nem mer mozdulni, viszont mindjárt becsusszant a vízbe, úgy, hogy csak a kis feje látszott ki. Remélem meghálálja azzal, hogy jó sok szúnyoglárvát fog belakmározni.
Legközelebb már áprilisban jelentkezem. Szerintem már beszámolhatok a konyhakerti fejleményekről.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése