"Éléspadlás" és fagyasztó feltöltve

 

Hát ígéretem ellenére nem sikerült a múlt hétre újabb irományt készítenem, de ami késik nem múlik.  Mentségemre legyen szólva, hogy ki sem látszottunk a tennivalókból, így nem igen jutottam a számítógép közelébe. Most viszont már itt vagyok, hogy  a múlt heti vágásokról beszámoljak. 

Elöljáróban annyit, hogy a szezon ötödik és egyben utolsó vágására is sikeresen kiválasztottuk a lehető legkedvezőbb napot időjárás szempontjából (pedig a hónap 13. napjára esett). Elötte nap is esett, utána nap is esett, de aznap kellemesen tavaszias, enyhe idő volt mindannyiunk legnagyobb örömére. 

Az esőnek amúgy örültünk mint majom a farkának, tekintettel arra, hogy nálunk negyedeik hete egy csöpp nem sok, annyi sem esett. Így végül a március első napjaiban elültetett 2.400 darab facsemete alapos locsolásban részesült. 

Na, de vissza a témámhoz. A múlt hét szombat a korábbi disznóvágásokhoz képest rendhagyó volt több szempontból is. Először is az előtte való napon sor került a két tavalyi kecskebak levágására, hogy idén is legyen finom kecskekolbászunk. Mivel nem húskecskéink vannak és ráadásul még csak 11 hónaposak voltak, így nem sok husika lett belőlük, de a hozzáadott zsírral együtt végül lett nagyjából tíz kilónyi töltelék. 

Tehát a pénteki nap nagyjából avval telt a gazdának, hogy előkészítette a kecskekolbásznak  való tölteléket. (Vágás, bontás, csontozás.) Eközben én a konyhában készültem a másnapi napra mindenféle sütnivalóval. Az előző héten bedagasztott hájas tésztából megsült két nagy tepsi sütemény. Ismét készült egy nagy adag krumplis pogácsa szintén két tepsinyi, és megsült egy szép kis kenyérke is.

A másik eltérés, hogy mivel csak egy malacka vágására került sor, így a szomszéd birtokról csak Laci és sógora jöttek át hajnalban, hogy átsegítsék a malacot a másvilágra. Ezúttal szerencsénk volt, hatott a kábító lövedék és hamar vége lett a nap legrosszabb részének. A bontási munkálatok így teljes egészében a gazdára hárultak. 

A csapat harmadik aktív tagja ezúttal egy messziről jött kedves rokon lett, aki már az ősszel bejelentkezett, hogy szívesen részt venne egy disznóvágáson. A lánykáját is elhozta, de ő inkább csak megfigyelőként és fotográfusként vett részt a folyamatban az elején és a végén, a véres részeket kihagyta. Viszont az unokatesóm aktívan kivette a részét minden munkafolyamatban.

Ezúttal mindkét drága szülőm eljött, így a disznóvágást egybekötöttük egy nagy családi nosztalgiázással, fényképnézegetéssel is (mindenki hozta a maga kis fényképalbumait). Apa-anya a konyhában tevékenykedtek és készítették a mindenféle finomságot a dolgozó népnek.

A két évvel ezelőtti "fosóka" (ringló) pálinka utolsó néhány decije. Jól beosztottam, hogy az utolsó vágásra is maradjon. Hagyományosan ittunk a malac tiszteletére.

Idén remélem sikerül feltöltetünk a készleteket, és nem fagy le az összes virág, mint a  tavalyi évben. 

Ahogy egy jó sebész, úgy egy jó hentes is szépen felkészül a munkálatokra. A szükséges szerszámok megélezve, előkészítve.

Ez a nap, hasonlóan a szezon többi disznóvágásához  ismét nagyszerűen alakult. Nagyon jó hangulatban, mindenféle feszültségtől mentesen telt. Ezúttal is kitűnő társaság jött össze. Tizenegy óra körül a malac már szét volt bontva, kicsontozva. Állhattunk neki a hús ledarálásának és a töltelékek bekeverésének. 

A nap fotográfusának hála ezúttal a töltés folyamata is dokumentálva lett, így itt a bizonyíték arra, hogy gazda és gazdáné, hogy töltögeti a mindenféle tölteni valót.

A kolbásztöltőt ezúttal ismét a mi Nenusunk (a gazda nagynénije) bocsátotta rendelkezésünkre, mivel az általunk rendelt töltőt vissza kellett küldenünk anyaghiba miatt. Egyébként a webáruház azóta korrekten visszatérítette az árát postaköltséggel együtt, úgyhogy ezúttal sem kellett csalódnunk az internetes rendelésben.

A töltőt én etettem bal kézzel, majd tekertem jobb kézzel. Ami ugyan fizikailag nehezebb, de a kolbász kanyarítgatására nem vállalkoztam.

Kolbásztöltéssel kezdtünk. A gazda először felszuszakolta a belet a töltőcsőre, majd ...

 ... kanyarítgatta a különböző hosszúságú kolbászokat (ahogy sikerült).

Unokatestvérem a "böködő" szerepét kapta. Egy hústűvel  minden egyes kolbászt és szalámit végig szurkált, hogy az esetleges levegő ki tudjon jönni (különben megromolhat a cucc).

Telik a füstölő. A betöltött mindenfélét mindjárt akasztottuk is be a helyére, ahol egy nap szikkadás után kezdődhetett a füstölés. Ma kapják a negyedik és egyben utolsó füstöt, azután mehetnek ezek is érni a padlásra.

Egyébként jól látszik, hogy melyik a kecske és melyik a disznó kolbász. A kecske sokkal sötétebb, holott ugyanazok a fűszerek mentek bele mindkét töltelékbe.

A méreten aluliakból pedig sütnivaló kolbász lett.

Miután elfogyott a kecsketöltelék, a maradék vékonybelet megtöltöttük a disznós töltetélékkel. Majd miután elfogyott a vékonybél jöhettek a szalámik. Ehhez először méretre kellett vágni és 20 percig áztatni a műbelet (ami természetes kollagén alapú, mivel a műanyagot, amennyiben lehet kerüljük ebben a háztartásban).

Áztatás után jött a lekötözés, lehetőleg úgy hogy a madzag ne csússzon le a szalámiról. A hangulatot illetően nem túloztam, itt is fülig ér mindkettőnk szája.

Az egész szezonban most egyetlen egyszer hibáztunk és bizony egy szalámi lepottyant (egy részét azonban meg tudtuk menteni.)

Darabolás, áztatás, kötözés után jöhetett a lényeg. Ezt már nagyon szeretem, mert egy szalámi, egy töltő újra töltés, ugyanis kb. 1,5 kilónyi töltelék ment bele egy szalámiba.

Utána persze a másik felét is meg kellett kötözni, majd itt is következett  a levegőbuborékok szurkálása.

Itt már a szalámik is besorakoztak a füstölőbe. Előtérben a kis megmentett "turista" szalámi.

Végül délután négy órára el is fogyott a töltelék. Evvel tulajdonképpen végeztünk is a lényegi munkálatokkal, mivel ezúttal a kecsketöltelék jóvoltából alig maradt pár kilónyi kisütésre váró zsír. Ezt most eltettük a fagyasztóba, hogy majd később kisüssük. Most ugyanis  bőven van még zsírunk és töpörtyűnk is.

Egy jóízű falatozást követően még a  mosogatást is sikerült megejtenünk aznap. Így az este és másnapi egész nap a családi együttlété és a beszélgetésé volt. 

Az elkészült termékekből anyukám és apukám is feltankolt (anyagilag támogatva őstermelő csemetéjét és párját), sőt a messziről jött rokonok is feltöltötték füstöltáru készleteiket. Azóta már kaptunk is pozitív visszajelzést, mivel az unokatesóm a fővárosi kollégáknak vitt egy kis kóstolót, akik szintén dicsértek a termékeinket.

Fagyasztó kapacitásunk egyébként már a legutóbbi disznóvágáskor kimerült. Még szerencse, hogy szembe szomszédéknak van egy hatalmas fagyasztóládájuk, ahol jutott hely néhány zacskónyi mindenfélének. Nálunk semmi sem megy veszendőbe, így a bőrök, meg mindenféle nyesedék  is el van téve állateledelnek. A két kutya és a négy macska december óta nagyjából ezt eszi. Így a boltból csak száraz tápot kell venni nekik.

A  padláson és a füstölőben a már elvitt termékek ellenére jócskán akad még mindenféle földi jó. A teljes paletta ezúttal

- kecskekolbász csemege és erős,

- disznókolbász csemege és csípös,

- stifolder avagy szalámi különböző vastagságban és hosszban,

- füstölt szalonna,

- füstölt sonka,

- füstölt karaj.

A fentiekből egy kis ízelítő a teljesség igénye nélkül.

Ezenkívül van vagy három bödönnyi disznózsír, 2-3 kiló töpörtyű, a fagyasztóban meg mindenféle húsok. Így az év végén esedékes következő vágásig valahogy csak kihúzzuk. A füstöltáruból természetesen még jut  néhány kedves rokonnak, ismerősnek, barátnak. 

Ezzel tehát lezárult a 2020-21-es disznó - és kecskevágási idény, amit összességében nagyon eredményesnek és sikeresnek érzünk. Jó társaságban és jó hangulatban teltek ezek a napok. Ősszel-télen folytatjuk remélhetőleg még ennél is ügyesebben, esetleg a termékek palettáját tovább bővítve.