Spalettáink születésének hosszú-hosszú (nagyon) hosszú története

 

Ezt a történetet úgy is kezdhetném, hogy "Réges-régen egy messzi messzi galaxisban", ugyanis, ha jól belegondolok, tulajdonképpen lassan 5 évvel ezelőtt már el kezdtünk dolgozni ezen a projekten. Ugyanis az kezdetektől egyértelmű volt, hogy ha valamilyen árnyékolás technika szóba jöhet a házunkon, az csakis a külső spaletta lehet. Hiszen redőny vagy reluxa teljesen idegen ettől a stílustól.

Szóval, hogy visszatérjek a kezdetekhez: öt évvel ezelőtt nagyon kedvező áron sikerült hozzájutunk úgy 30 m3 fenyőrönkhöz, amit itt nálunk, Málnáskertben fűrészeltettünk fel különböző méretűre (deszkának, pallónak, gerendának). A munkálatokban természetesen mi is részt vettünk. A végeredmény egy része lett ez a jó néhány farakat az alábbi képen.

Ezt követően a faanyag csak száradt és száradt úgy jó két évig, amikor is már eltöltöttünk egy nyarat a házban és úgy gondoltuk itt az ideje, hogy a sötétítésre és árnyékolásra is gondoljunk, ugyanis nyáron úgy 13,00 és 20,00 óra között tűzi a nap a nyugati és az északi-nyugati ablakainkat.

Három éve tehát 2018-ban, egy szép májusi napon felpakoltunk az utánfutóra egy csomó deszkát és elzötyögtünk egy volt osztálytársunk asztalos műhelyébe, aki volt olyan rendes és megengedte, hogy akkor és azóta is többször használjuk a műhelyét és a profi asztalos gépeit. Szóval ekkor két nap alatt szépen kigyalultuk méretre vágtuk a deszkákat, meg kimartuk, amit ki kellett az anyagból, hogy majd össze lehessen ragasztani a darabokat.

Majd hazatérve bepakoltuk a gardrób helyiségbe az összes elemet, majd azzal a lendülettel ott is "felejtettük" őket több, mint egy évig. Ugyanis belevetettük magunkat az istálló építésébe. 

Végül 2019. szeptemberében jutottunk el oda, hogy a malacól sarazásával párhuzamosan ismét nekilássunk a spaletta projektnek.

A következő lépés az volt, hogy a deszkákból megcsináljuk a spaletta táblákat. 

Mivel ekkor és azóta is a műhelyünk még kissé szellős és kevéssé felszerelt, ezért kettesével tudtuk leragasztani a táblákat. Amíg száradtak, addig elsétáltunk a leendő malacólig és tapasztottunk egy kicsit. Majd ismételtük a műveletet egy párszor. 

A terv nyilván az volt, hogy következő év tavaszán elvisszük festetni és nyárig felkerülnek a helyükre. De az élet megint közbeszólt.

2020-ban nagy erdősítési projektbe kezdtünk meg egyéb gondok is akadtak, így a spalettáink tovább pihengettek a gardróbban egészen idén februárig. Addigra ugyanis már beszereztünk 7 ablakra való vasalat garnitúrát. Igaz ugyan, hogy 11 ablakunk van összesen, de mivel mind a vasalatok, mind a spaletták festetése horror áron van, ezért úgy döntöttük két részletben csináljuk. Mivel a keleti és tornác által védett déli oldalon kevésbé zavaró a nap, ezeket egy későbbi időpontban (talán még az idén) fogjuk felspalettázni. 

Mivel a gazda szabadságot vett ki,  ezért most huzamosabb ideig itthon van, így végre tudtunk időt szakítani a spaletta projektre is a csemete ültetés, valamint a disznó és kecskevágások mellett.

A birtok építés most már lassan hat éve alatt talán még nem akadt olyan munka, amin már ennyire szerettünk volna túl lenni. Ahányszor kézbe kellett venni egy-egy táblát, hogy mindig elvégezzünk valami munkafolyamatot, az már tényleg több volt a soknál.

Először is azzal kezdtük, hogy a felületi hibákat még ki kellett javítani, várni míg megszárad a műfa, majd szépen át kellett csiszolnia a 12 darab táblát.

Ezután jöhetett a kötő elem felragasztása, csavarozása, majd a táblára való vasalatok rögzítése. Az időjárásra való tekintettel ebben a márciusi télben ezekre a munkálatokra az étkezőnkben került sor.

Miután ez a fázis megvolt jöhettek a kinti munkálatok: a tokra való vasalatok felrögzítése. Az északi oldalon fent van az összes tábla.

Erre a műveletre múlt héten került sor, amikor is napokon keresztül viharos szél tombolt nálunk. Volt, hogy a mester a spaletta táblával együtt majdnem elrepült, mert vitorlaként kapott bele a szél. Egyik nap pihenőnapot is kellett elrendelni, mert képtelenség volt kint dolgozni a viharos szélben. Illetve a napi munkamenetet is át kellett szerveznünk és a korai kelés és osztott munkaidő (7-11,30 és 15,00-18,00 óra között munka, napközben hosszabb szünettel) helyett 9,00-18,00 óráig tartó munkanapot bevezetni, hogy a legmelegebb délutáni órákban ne bent pihengessünk, hanem kihasználjuk az időt a kinti munkálatok elvégzésére, amit sok esetben kesztyű nélkül tudott csak csinálni a mester. Alig pár plusz fokban pedig kesztyű nélkül mindenféle vasakat fogdosni bizony nem egy leány v. legény álom.

Mivel nálunk minden ablaknyílás teljesen egyedi (kézműves ház), ezért az ablak kávák különböző mélységűek, a kivető pánt vasalatának hosszát minden táblánál egyedileg kellett meghatározni és méretre fűrészelni. Utolsó tábla munkálatai.

Ezzel még messze nem voltunk kész a munkálatokkal, ugyanis a kétszárnyú ablakoknál a két tábla közti rés (különben nem lehetne nyitni-csukni őket) eltakarására úgynevezett slagléceket kellett legyártanunk. Még szerencse, hogy már meg van a gyalugép, mert így egy darab pallóból kb. 1 óra alatt kifűrészeltük és kigyalultuk a szükséges munkadarabokat. De ezután jött csak a java. Az öt darab slaglécet egyesével méretre kellett vágni, megcsiszolni és  felrögzíteni a táblákra. 

És még mindig nem volt vége. Hátra volt még a zárószerkezet felrögzítése. A zárórudakat itt is egyesével kellett méretre vágni és felcsavarozni a hét táblára.

A vasalatok  festetlen táblákra való felszerelésének az a lényege, hogy minden egyes tábla(ák) az adott ablakhoz tartoznak. A vasalatok felszerelése után pontosan be lettek állítva a táblák, hogy szépen álljanak. Festetés előtt a vasalatokat leszereltük, minden egyes táblát megszámoztunk, a  vasalatok is megkapták a spaletta számát. Így festés után csak vissza kell csavarozni a vasakat a megfelelő táblára és már mehetnek is a helyükre. 

Csak már látnám.

Végül hétfőn sikerült leadni a táblákat a cégnél, aki a festést vállalta. Mázsás kő esett le. Igaz, hogy még nincs vége a projektnek, sőt négy ablaknak majd még valamikor neki kell állni, de legalább ezek már tökre megvannak.