Istállóztunk

 

Augusztus közepén ott hagytuk abba a munkát, hogy a kilencből hét oszlopközbe elkészültek és rögzítésre kerültek a keretek, amikhez majdan a deszkákat lehet rögzíteni. Mivel a saját faanyagunkból a deszkák időközben kikoptak, a szükséges mennyiséget egy közeli fűrészüzemből már júniusban megrendeltük. Bár még a nyárra ígérték, hogy elkészül, végül szeptemberben szóltak csak, hogy mehetünk az anyagért.

Közben nálunk ugyanis úgy alakult a helyzet, hogy az uram szeptemberben kényszerszabadságra kényszerül egy jogosítvány visszahonosítása következtében. Mi kis naivak azt hittük, hogy a mai elektronikus világban egy ilyen művelet pikk-pakk lebonyolódik, de hát tévedtünk. Mindösszesen két budapesti útba (ezáltal két teljes napba) és négy hétbe tellett, mire az új jogosítványát kézbe vehette. Ergo szeptember hónapban nem tudott elmenni a fél állásába dolgozni. 

Persze ez minket egy csöppet sem zökkentett ki a nyugalmi állapotunkból. Sebaj gondoltuk, akkor építkezünk, ha már úgyis elkészültek a deszkák. 

Két fordulóban sikerült elhozni az összesen 140 szál 3 és 4 méteres deszkát. 

Majd azon frissiben neki is álltunk bedeszkázni a bedeszkázandó felületeket. A munkamegosztás ezúttal úgy zajlott, hogy az ember méretre vágta a deszkákat, az asszony meg neki esett egy gyökérkefével, mivel a fűrészeléskor keletkező fűrészport el kellett távolítani a deszkákról. 

Majd következett a deszkák rögzítése. És most milyen jól jött az a Svédországból hazamenekített szögbelövő pisztoly meg a kompresszor.

Így egy köz bedeszkázása tokkal vonóval kb. 1,5 óra alatt megvolt. Nem is akarok belegondolni, hogy mennyi ideig tartott volna és milyen energiákba került volna a több száz darab szög kézzel való bekalapálása. 

Keleti oldal kész. 

Nyugati oldal kész. 

Mikor idáig eljutottunk és jogosítvány még mindig sehol, gondoltuk mivel maradt még anyag, ezért elkezdjük a válaszfalak építését. Ezekből ugye kettő kell: egy, ami a műhelytől és egy, ami géptárolótól elválasztja az istállót. 

Anyag és időspórolási célból ide nem építettünk külön kereteket, csak egy U alakot, amit a gerendához rögzített  még a házépítésből megmarad óriási csavarokkal. 

A műhely felöli oldal egyik fele már kész deszkázással együtt. Középen ajtónyilás lesz, hogy hosszában az egész épület bejárható legyen és ne kelljen kívülről kerülni, ha átakarunk menni egyik helyiségből a másikba. 

A műhely mindegyik fala szigetelt lesz. Itt legalább fel tudjuk használni a korábban a ház födémszigetelésére (még a szalma szigetelés előtt)  vásárolt ipari szigetelőanyagot. Gondolom az öt év alatt ez sem lett olcsóbb. Így ez legalább már megvan. Viszont ez dupla falazatot jelent. A most elkészült falra fel kell rögzíteni a kőzet gyapotot, majd belülről gyalult deszka burkolatot fog kapni. Majd valamikor. Először arra koncentrálunk, hogy legalább egy rétegben elkészüljön az összes falazat. Utána jöhet a duplítás, ahol szükséges.  

Itt már folyamatban a másik oldal falszerkezete. Hasonlóan a műhelyhez, középen itt is lesz egy ajtó. Aminek most egyelőre a helye van kihagyva. 

Óriáscsavar megy a helyére. 

Persze a téglafalazathoz is rögzítve lett a váz, sőt valamilyen módon a talajhoz is. A műhelynél a betonba egyszerűbb volt, sima beütős csavarral, ami szintén még a lakóház építéséből maradt meg.

Itt az egyik oldal a levegőben van a fal a talaj egyenetlensége miatt. Oda majd földtöltés kerül, viszont kb 60-70 cm-es betonvassal lehorgonyozta a talajhoz, hogy azért ne libegjen a szerkezet.

Elkészült a ´másik oldal falazat is. Ehhez azért a maradék épületfánkat jobb oldalról át kellett pakolni a bal oldalra, hogy legyen helyünk az építkezéshez. Így most elég rendezetten nézünk ki és még az utánfutónak is jutott hely a fedél alatt. 

Október elején tehát  itt tartottunk istálló fronton. Újabb deszkaszállítmány megrendelve, amiből majd folytathatjuk a műhelyt és elkészülhetnek az ajtók is.