Visszanézve a blogot legutóbb júniusban készült az állatseregletről külön bejegyzés. Persze az aktuális eseményekről (pipihullás, malacszaporulat) folyamatosan írtam a blogon. De gondoltam, talán örömmel fogadnátok egy csak rájuk koncentráló irományt, ami nem is kíván sok szöveget. Próbáltam a legjobb képeket összeszedni. Jöjjön tehát a képes helyzetjelentés.
Szeptember eleje óta Bendegúz szinte folyamatosan udvarol. Ha nincs csaj a közelében, akkor nagyon morcos tud lenni. Szabályosan neki állt a karámot bontani. Míg korábban egyedül ki lehetett engedni legelni, mert olyan szépen elvolt, ez mára megszűnt, mikor egyszer csak azt vettük észre, hogy az összes állat szanaszét van, mert tárva-nyitva a kapu, amit Bendegúz nemes egyszerűséggel befejelt.
Itt épp Lili és Lulu, mint nyugtatószerek a fiú karámban. A gazdi megy egy kis akáclevéllel kedveskedik nekik.
Amiért hajlandónak egy kicsit még dolgozni is.
Egy jólakott és elégedett úr.
A háreme pedig a közelében legelészik.
Közben a kicsik szobafogságban, ugyanis a villanypásztor nem volt elég visszatartó erő, a még anyatejet is fogyasztó népségnek. Egyszerűen átléptek a dróton, pedig már ők is ivarérett korban vannak, viszont az erényeiket több okból is óvnunk kell.
Azután persze a délutáni műszakban rájuk is sor kerül, amikor szabadon kószálhatnak és legelészhetnek.
Időközben kiderült, hogy jó munkát végeztünk nyáron a szénaboglyák építésével. Jelenleg már a másodikat fogyasztják nagy élvezettel. Itt épp Bendegúz tömi a fejét.
Természetesen nem csak Bendegúz veti rá magát örömmel a nyár illatát őrző szénára magát, hanem az összes többi kecske is.
Most október végén még mindig kijárnak legelészni a kecskék, ez meg is mutatkozik a haskörméretükön az esti behajtáskor. Olyan dagadtak, alig vonszolják magukat. Gyönyörű, fényes és dús a szőrzetük is, úgyhogy szerintem megfelelő kondícióban vágnak neki a télnek.
A most már lassan két éve örökbe fogadott Miki nevű cicánk épp őrjáratozik, ugyanis megjelent egy vándorpatkány a birtokon. Többször megfigyeltem, hogy reggel és este beül bizonyos helyekre (hol a tetőre, hol a malacólba) és lesi a zsákmányt.
Egyébként tettünk ki élve fogó csapdát minden eredmény nélkül. Viszont sokan nem lehetnek, mert a fejőállásban a kecskék által a földre kiszórt szemes takarmány több nap múltán is a földön hevert.
A malackák a héten már 6 hetesek voltak, ez a kép még október elején készült, amikor leginkább csak anyatejen éltek.
Azóta változott a helyzet. Életképek egy esti etetésről. A nagy malacok két vályúba elosztva megkapják a vacsorát.
De hipp-hopp egyszer csak feltűnik néhány "illetéktelen elvtárs".
Miközben a csapat másik fele a mami mellett várakozik az esti osztásra. Persze később a kiszivárgók is visszatérnek, csak két legyet ütnek egy csapásra: előbb esznek a nagyok kajájából, utána pedig a mami adagjára vetik rá magukat.
A szép októberi napos időben az egyik nagy itt nyúlik el, ...
... a másik meg ott. Figyelitek azokat a lábakat?
A kicsik hasonlóképpen imádnak napozni. A kis rózsaszínek szeptemberben még le is égtek szegénykéim.
Meg kell zabálni azokat az "óriási" csülköket. Olyan cukik így kinyújtózva.
Persze már nagy kalandor az összes és mivel a villanypásztor drót alatt simán kiférnek, oda mennek, ahova csak akarnak. Persze azért túl messzire nem távolodnak el a mamitól.
Túr-fúr a malac banda miközben a kecskék körülöttük legelésznek.
Muszáj minden alkalommal megdögönyözni őket.
Bár továbbra is elég félénkek, azért a kaja utáni vágy legyőzi a félelmet.
A hassiminek, meg azután képtelenek ellenállni. Dőlnek el egymás után, ahogy hozzáérünk a hasukhoz.
Gazda és az ő nagy malacai. Nagyon kezes jószágok.
Boróka továbbra is hozza a szokott bohókás formáját. De a nyáron legalább arról sikerült leszoktatnom, hogy közvetlenül a ház mellett végezze a dolgát.
Málna a kedvenc pozitúrájában. Nagyon imádjuk a kis hölgyet a barátnőjével egyetemben.
Cicasereg vacsorára várva néz rám, mint a Messiásra.
Teljesen friss ma délutáni kép, ahogy D`Artagnan kelleti magát, amikor megpillantott.
Süti ül a fűben. Az idei cica szaporulat megmaradt tagja, most már Málnáskerti lakó marad. Akár az anyja úgy kelleti magát, amint meglát, már dobja is magát, hogy a hasát simogassuk.
Néhány napja sikerült lencsevégre kapnunk ezt a gyönyörűséget, ahogy a villanypásztor egyik karóján ücsörgött. Mindketten lógtunk a nappali ablakában és felváltva távcsöveztünk és fényképeztünk. Mivel nem vagyunk valami nagy madárügyi szakértők, ezért csak tippelni tudunk, de szerintünk valamilyen ölyvvel volt dolgunk.
Egy kicsit közelebbről.
Baromfi téren annyi a fejlemény, hogy immár csak az egyetlen kakasunk és egy nyeszlett tyúk lézeng a baromfi udvarban. Lehet, hogy most már áttoljuk az újra kezdést az új évre.
Hát ennyi lett volna az állatos beszámoló, remélem tetszett és legközelebb is velem tartotok.
Eszter nagyon jó volt a fotós beszámolód!
VálaszTörlésA malackák ahogy szopiznak, a nagyobbak ahogy kinyúlnak és napoznak csoda-aranyosak.
A cicáitok szeretni való kis macsekok.
Köszönöm a mindig kedves kommentet. Ölelés Málnáskertböl.
Törlésimádtam, ennyi.
VálaszTörlésHát ez nagyon tömör és velös hozzászólás. Én meg köszönöm. Ölelés Málnáskertböl.
Törlés