Tél ide, tél oda úgy döntöttünk, mi nem várunk a jó időre, hanem folytatjuk az istálló/műhely projektet. Ezért január utolsó hetében neki indultunk a feladatnak.
Ez az őskáosz fogadott minket a leendő istálló egyik oldalon.
Ez pedig a mások oldalon.
A műhelyben nem volt akkora rendetlenség, csak némi tölgyfa átpakolásra és a hulladékfa felfűrészelésére volt szükség, hogy a további munkálatokra alkalmas legyen.
Az igazság az, hogy minden, amit az időjárási viszontagságok ellen biztonságba akartunk helyezni, az előbb-utóbb itt kötött ki az istállóban. Így a fennállása óta eltelt pár év alatt alakult ki ez a kaotikus helyzet. Dolog meg mindig annyi volt és van, hogy rendrakásra eddig nem is gondoltunk. Most viszont elérkezett az ideje annak, hogy tovább lépjünk. Ennek viszont alapfeltéltele, hogy rendet tegyünk. A rendrakás alapfeltétele pedig a műhely padlása, amire tároló helyiségként van szükségünk.
Első lépésben ugyanis a takarmánytároló helyiség kialakítása, majd az állatoknak való boxok megépítése következik. Amihez tiszta terepre van szükség.
A műhely mennyezetének deszkázásával kezdtük. Ha még emlékeztek, augusztusban csak részben sikerült megcsinálni, mivel elfogytak a deszkáink. Mivel azonban decemberben felfűrészeltettük a megmaradt gerendáinkat, hirtelen lett vagy két m3 porszáraz deszkánk.
Szegény asztalosnak nem volt könnyű dolga a tető zugokban bujkálva, mindenféle kitekeredett pozícióban kellett dolgoznia. Itt már készül az egyik oldal.
A másik oldal is folyamatban.
Miután elkészült a mennyezet, megnyílt a lehetőségünk a pakolásra. Idekerültek mindjárt azok a tölgyfa darabok, amik eddig a műhelyben voltak felrakatolva. Hiszen ezeknek több évi száradásra van szükség, addig pedig itt nincsenek útban.
Dzsenga tornyokat építettem a tűzifának való tölgy hulladékból is, mivel ezeknek is száradnia kell legalább egy évig, mielőtt a kályhában landolnának.
Azután a pakolás további fázisában idekerült még minden használhatónak ítélt maradék anyag, hogy lent ne foglalja a helyet.
Amíg én pakolásztam emberem összefűrészelt minden már asztalos célokra nem használható faanyagot.
Az én pakolászásom eredménye: 8-9 zsáknyi alomnak való forgács és szalma, valamint az összefűrészelt fadarabok szintén zsákokba pakolva.
Rendrakás közben külön szortíroztuk a szeméttelepre kerülő dolgokat. Többek között a "csodálatosan masszív" korábbi polcokat, amin maximum libatollat lehetne tárolni.
A deszkázás és a rendrakás első felvonása két napot vett igénybe, úgy hogy délelőtt és délután összesen kb. 5 órát dolgoztunk vele. A munkanapot pedig egy órás ebédszünet is megszakította, így végül is el lehet dolgozgatni kültéren januárban is. Persze azért, ha napközben nagy mínuszok lettek volna, akkor azért nem szívatjuk magunkat. Így viszont olyan jó érzés, hogy a tél ellenére valami már alakul istálló fronton.
Hogy a rendrakást tovább tudjuk folytatni, beszereztünk egy jó kis polcot az egyik barkácsáruházban. Itt éppen az összeszerelés folyamatát látjátok. Ezért is jó, hogy ilyen tágas a hall a lakásunkban. Mivel ez elég precíziós munka volt, amit kesztyűben nem igen lehet végezni, gondolta, hogy inkább a jó melegben bíbelődne vele.
Itt már az utolsó simítások folynak.
Az új polcra tehát azért volt szükség, hogy a szerszámok, felszerelések végre megfelelő helyet kapjanak és ne kelljen minden alkalommal hosszasan keresgélni azt, amire éppen szükség van.
Egyelőre az ideiglenes helyén az istállóban. A műhelybe majd akkor költözhet, ha teljesen kész van, mivel nem akartunk duplán dolgozni.
Két órás rendrakás eredményeként a régi polcokról és egy tárolásra használt kis komódból már az új polcra kerültek a dolgaink.
A gyalupadon is igen káoszos volt a helyzet, de mire ideértem a fényképezővel, emberem a nagyját már el is rámolta. Itt már csak az apróság van hátra.
Minden felület üres, helyükre került a sok szerszám, felszerelés és egyéb még hasznosítható anyag.
A gyalupad is végre megszűnt lerakó felületnek lenni és ismét alkalmassá vált a munkára.
Itt pedig látható az elért eredmény másik része: a további építésre felszabadított terület.
A rendrakás közben azért megálltunk tervezni is, hogy hogyan osszuk fel a rendelkezésre álló területet. És végül is arra jutottunk, hogy a kiürített rész bal oldalán, a sarokba fog helyet kapni a terménytároló a három hombárral és a darálóval. Ehhez egy teljesen zárható kis helyiséget kell építenünk, hogy az állatok ne férjenek hozzá.
Reméljük hamarosan folytathatjuk. Bár most kissé bekeményített a tél. Ma reggel nálunk -12,8 Celsius fokot mutatott a hőmérő. Mindenesetre az építéshez szükséges összes alapanyag rendelkezésre áll, csak az időjáráson múlik, hogy a következő napokban mire jutunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése