Pepe, az Agresszív Kismalac

 

Pepe nagyon cuki, de ugyanakkor a legagresszívebb kismalac, akivel valaha is dolgunk volt. A többség már pár napos korában az oldalára dől, ha a hasukat simogatjuk. Pepe viszont nem kedveli a testi kontaktust, nem érdekli a has simogatás, a fülvakargatás. Az egyetlen, ami érdekli: a KAJA. Így nagy betűvel. Ha van nálunk némi harapnivaló, azt örömmel elfogadja, utána esetleg ölbe veheted egy kicsit, de sajnos ezt ritkán engedi. Ilyenkor éktelen visításba kezd és követeli, hogy azonnal engedjük el, mert halaszthatatlan falnivalója van. 

Ilyenkor felsóhajtunk, hogy hiába szegénynek nehéz gyerekkora volt. Az anyja az erdőbe ellette, pár hét után már alig akarta szoptatni a kicsiket, a tesók mind eltűntek mellőle, az ivartalanítás után szegény, amikor két napig külön volt zárva, az anyja már egyáltalán nem engedte cicire őt. Úgyhogy a traumás gyerekkorával magyarázzuk ezt az ellenállást a szeretgetés iránt. 

A ritka pillanatok egyike. Egy szép napsütéses januári napon együtt napoztunk egy kicsikét a tornácon. 

Nagyon kis fotogén a drágám. 

Szívesen tartózkodik a közelünkben. Ha bent vagyunk akkor leginkább a ház körül legelészik, de amint nyílik az ajtó már jön is. Leginkább érdekből,  ugyanis folyton ennivalót kunyerál. A leghidegebb téli napokon nem átallott elfoglalni az egyik kutyaólat. Volt, hogy cicákkal együtt melegedtek odabent. 

Mostanában viszont a birtok távolabbi helyeire is követ minket. Először az istálló körüli munkálatoknál fordult elő, hogy egyszer csak megjelent. 

Persze a gazdinak több sem kellett: az ott tárolt több mázsányi takarmányból mindjárt megkínálta egy kis adaggal, amit egy kőműves fándliban szervírozott neki. 

Utána többször is előfordul, hogy amikor megérkezett utánunk már ment is a fándlihoz, hogy van-e benne valami kaja. Majd elkezdte rázni és nézett a hombárra, hogy kéne valamit tenni bele.

Egy nap, amikor lementünk a bejárati kapuhoz, hogy megnézzük a postánkat, akkor is elkísért minket. 

Kicsit körülnézett a kapun kívül is, után szépen felkísért minket a házhoz. 

Amikor fát vágtunk az erdőben akkor is többször megjelent és a közelünkben legelészett. A fajtatársaival leginkább éjszakánként van együtt. Hiszen velük összebújva mégis csak kényelmesebb és melegebb az éjszaka. Ebből is látszik, hogy egy igazi kis érdek malac. De azért imádjuk.

A másik kutyaólat is kipróbálta egy alkalommal. Sőt mostanában az esti etetés után egy darabig még ott lebzsel a tornácon, várja, hogy a kutyák-macskák is megkapják a vacsorájukat. És ha nem vagyunk résen, bizony a cicákat el is zavarja. Így mostanában kénytelen vagyok a téglapárkányra vagy az ablakba teríteni a cicáknak. 

Bár újabban két lábra is áll, így a forrázandó dara sincs már biztonságban a székeken, félünk, hogy magára borítja a forró darát. 

A legújabb szokása, hogy amikor látja, hogy a darát kevergetjük, odajön és megrángatja a nadrágszárat, így követelve, hogy ugyan adjunk már neki is valamit. 

Ilyenkor azért megkapja a fakanalat, hogy lenyalogathassa. 

Mindenesetre nem adjuk fel szelidítési terveinket. Minden nap próbálkozunk, persze leginkább lekenyerezés által. Pár falat után nagyobb esélyünk van, hogy eltűri egy kicsit az emberi közelséget. 

Szóval Pepe malac kalandjai Málnáskertben tovább folytatódnak, akár megszelídül, akár nem, belőle már nem lesz szalonna.