Májusi mindenféle

 

Szegény emberem május második felében sem úszta meg a jelentősebb mennyiségű kaszálást. A csemetésben volt egy kis elmaradása a tölgyesben. Mondta kb. 1,5 nap. Igen ám, csakhogy szinte folyamatosan esőben kaszált, aminek következtében többször teljesen elázott. Persze a nagy "munkamániának" meg is lett a böjtje, mert utána négy napra ágynak esett. 

Azután mire végzett a tölgyessel közölte, hogy tulajdonképpen az akácosba is mehet megint, ha nem akarja, hogy  a szederinda megint túlnője és megfojtsa a kis csemetéket. Úgyhogy az idei csapadékmennyiség eredményeképpen május végéig már kétszer meg kaszálta az akácost. Még szerencse, hogy ez egy viszonylag kicsi terület. 

Azok az élénkzöld kis valamik, na azok az akáccsemeték. Elől kisebbek, hátul kicsit nagyobbak. 

A feladat, hogy legalább 150 cm-re nőjjenek, mire augusztusban jön a felügyelő, ugyanis akkor tudja késznek elfogadni a telepítést. Úgyhogy addig cukkoljuk őket, hogy nőjenek és a vadak lehetőleg ne rágják le a növekményt. 

A villanypásztorok alatt, körül  is muszáj volt még egyszer lekaszálni. Itt a tyúkocskák helyét csinosítja éppen.

De az állatoknál is körbe kellett még egyszer menni. 

A bejárat előtti rész is annyira elburjánzott, hogy arra is ráment egy délelőtt, mire konszolidálta a helyzetet. Itt olyan mennyiségű széna keletkezett, hogy nem akartuk veszni hagyni. Főleg, hogy az idei kaszálás egyelőre bizonytalan, hiszen két hétre előre szinte minden napra írnak csapadékot. Márpedig a kecskéknek a friss zöld mellett mindig kell szárazat is enni.

Jól megpúpoztuk az utánfutót. Azóta is innen kapják reggelente a száraz reggelit. 

A malackák az elmúlt 5-6 évben úgy szétgyalázták a vályúikat, hogy nem volt mit tenni, újakat kellett készíteni. Ezúttal a gazda megpróbálta még tartósabbra csinálni és a csavarozás mellett, ragasztotta és összecsapozta az elemeket.

Kicsit közelebbről egy régi és egy új. Az új sem lesz sokáig ilyen szép csilli-villi, de legalább nem folyik ki belőle az ennivaló.

Nem csak a malacok voltak kis piszkok azzal, hogy rongálták a közvagyont, a kecskék sem voltak különbek. Pontosabban egy kis bak garázdálkodott folyamatosan, azzal, hogy a kis malacól tetejére felugorva vetette bele magát a szénarácsba, ami végül megadta magát és atomjaira esett szét. 

Úgyhogy ide meg egy új szénarács készült.

Plusz, hogy a további vetődéseket megakadályozzuk  a malacól tetején lévő "védművet" felturbóztuk egy deszka odacsavarásával és a kerítés eltolásával, így már erre az oldalra nem tud felugrani, mert túl keskeny a kilógó pala, így a tető megszűnt ugródeszka lenni. 

Pechünkre a tuskózásnál elmaradt egy, amit azután boronáláskor jelzett a srác, hogy azt még jó lenne kiszedni. Persze ez is olyan volt, mint a Titanicnál a jéghegy, hogy ami kilátszott belőle az csak egy aprócska kicsike kis darab, amit azután feltárva ez került elő.

Szegény láncfűrész utolsó leheletéig küzdött a tuskóval, itt már nincs sok hátra.

De végül lánc ledobva, lap tönkremenve, mire sikerült levágni a felső részét a tuskónak.

Utána csak szépen vissza kellett temetni és volt tuskó, nincs tuskó. Csak ezzel is elment egy délelőtt. 

A négy megmaradt márciusi kismalac ivartalanítása is esedékessé vált. Sajnos az egyik malacka nem élte túl a beavatkozást, viszont a maradék három 11 nappal a műtét után jól van és vígan szaladgál. Itt még karanténban, nehogy a többiek piszkálják a sebüket. 

A kiengedés utáni első szabad vacsora külön vályúban, hogy a nagyok ne zavarják el őket. Azóta viszont rászoktak, hogy a különféle művészbejárókon ők kiszöknek a villanypásztoron kívülre és ott egy kis tepsiben kapnak enni. 

Nekem meg közben beindult a szörp szezon. Ez itt már az idei akácszörp adag. Befőzőautomatával tartósítva. Remélem beválik és nem romlik meg, mert akkor hiába dolgoztam vele.

Itt pedig már a bodzaszörpnek való ázik. Természetesen azóta ez is elkészült. Hasonló mennyiségben, mint az akác. 

A szörpökön kívül természetesen a téli gyógytea szezonra is készültem, így akácból és 

... bodzából is szárítottam egy adagot. 

A sajt szezon is beindult, egyelőre még csak friss sajtot készítek, de már vettem Emesétől oltót és akkor szintet léphetek. Következő cél kecske trappista készítése, amit már reszelni lehet ételbe, melegszendvicsre stb. 

Préselődnek a sajtocskák.

A kész termék paletta. Van itt natúr, lilahagymás, metélős, bazsalikomos, kapros és chilis. De van még diós és fokhagymás is.

Továbbá joghurt is készül sima és görög változatban. Egy adag csücsül a hűtőben. Egy részük kicsöpögtetésre várva, hogy átalakuljanak még krémesebb, még finomabb görög joghurttá.

Május hónap tehát igen eseménydús volt, és a mindennapi teendők, mint az állatok ellátása, kert gondozása, tej feldolgozása, egyéb eltevések mellett azért tudtunk haladni a birtok építésével, gyarapításával is. Úgyhogy egy igen eredményes hónapot tudhatunk magunk mögött. 

Most pedig előttünk a nyár, amikor a gazda sokat lesz itthon, úgyhogy további látványos fejlődésre számítok, amellett, hogy azért a pihenésre, kikapcsolódásra is szakítunk időt. 

A végére jöjjön egy kis állatos melléklet.

Tegnap hajnali látogatóim. A pipiól körüli villanypásztor mögött legelésztek. Nem igen zavartatták magukat, amikor megláttak. Csudaszép dám bika csapat.

A pipi ovi lakói immár tízedik napjukat töltötték Málnáskertben. Falánk kis madarak. Nem győzöm töltögetni az etetőiket. Közben azért próbálkozom ismerkedni velük, néhányan elég bátrak és hagyták már, hogy megsimogassam őket. 

A végén pedig a jelenlegi legcukibb lakóink, akik ma lettek három hetesek, de az otthon melegét még nem igen hagyják el. 

Bár már az első kísérletek megtörténtek. Ajtónyilásig elmerészkedünk, majd jobbra nézek. 

Balra nézek. A kibucskázást már nem örökítettem meg. Persze egyedül még nem tud visszamenni, úgyhogy besegítettem neki egy kicsit.