Habár május hónapban jutott idő egy kis kikapcsolódásra és részt tudtunk venni a magyar kerékpáros körverseny (Tour de Hongrie) három szakaszán is, továbbá egy megfázásból kifolyólag a gazda "táppénzen" volt néhány napig, azért a birtokon nagy előrelépések történtek.
Istálló fronton látványos előrehaladást értünk el. Ugyanis sikerült készre csinálni a pipi ovit. A bedeszkázott oldala már áprilisban elkészült. Itt pedig már a helyére került a három oszlop, amit bedeszkázva el is készült az ovi váza.
Bedeszkázva, ajtóval ellátva azonban még korántsem készült el a biztonságos pipi lakhely.
Azért, hogy megvédjük őket macskától, rókától körbe vontuk csibehálóval, alulra pedig küszöb került, hogy ott se juthasson be senki.
Szombaton készült el a kis létesítmény és vasárnap meg is érkeztek a kis lakók, tizenhatan. Eleinte napos csibékben gondolkodtunk, de végül nem mertük bevállalni őket, ezért inkább 7-8 hetes előnevelt pipikék érkeztek.
Akik hamar belakták a kis lakhelyet és gyakorlatilag folyamatosan esznek, nem győzzük után tölteni az etetőket.
Azóta már tovább fejlesztettük az "etetőrendszert" és madzagra kötve fellógattuk az etetőket, mivel hiába voltak téglákra feltéve, felléptek rá és sokat kikotortak, illetve fel is borogatták. Sőt kis tálcákat is készítettünk az etetők alá fából, hogy a kikotort szemek se vesszenek kárba. Úgy tűnik bevált, mert abból is felcsipegetik a takarmányt.
A pipirészleg elkészülte után tovább folytattuk a boxok építését, de előbb még a mester elkészített egy ajtót, mely az istállót választja el a nyitott tároló résztől. Először ugyanis az volt az elképzelés, hogy minden ajtónyílást lezárunk, de rájöttünk, hogy ez nem fér bele az időbe, így inkább a boxokra koncentráltunk.
A terménytárolón és a karantén boxon kívül erre az oldalra még három boxot terveztünk. Ehhez hat oszlopot kellett ilyen fém papucsokba rögzíteni. A falhoz is ment még három rövidebb oszlop, hogy a karámok oldalát ahhoz tudjuk rögzíteni.
Ebből a szögből az elkészült háromból kettő látszik. Igény esetén még van lehetőség további két box kialakítására az átellenben lévő oldalon, de egyelőre azzal nem foglalkozunk, idő és hely hiányában, ugyanis most ott a gyalupad és ott tudunk dolgozni, amíg a műhely el nem készül.
Munka közben persze nem unatkoztunk, hol a pipikéket nézegettük, milyen mókásak. Például, amikor először bekapcsolt a kompresszor, nagy pánikba estek és össze-vissza rohangáltak, második nap, pedig már halál nyugisan eszegettek, kapirgáltak és tollászkodtak.
De látogatóink is akadtak. Egyik nap valami mozgást láttunk a fűben. A fényképező objektívével ráközelítve kiderül, hogy dámvadak legelésznek az istállótól nem messze.
Legalább ketten voltak, itt a másik delikvens távolról.
És egy kicsit közelebbről. Ők is annyira megszoktak már minket, hogy soha nem szaladnak el, amikor észrevesznek minket. Ilyenkor figyeljük egymást egy darabig és ha nem közeledünk feléjük, akkor nem is szoktak elmenni.
Nemcsak a dámvadakat csodálhattuk meg, hanem egy rozsdafarkú madárkát és kis családját is. A szülők az istállóban tárolt kandallónk füstcsövébe készítették el a fészket. Ez az egyetlen képem a madárkákról a fényviszonyok miatt nem igen látszottak, de ők is legalább öten voltak.
Szegény madárka tiszta stresszben volt, mert hozta volna az elemózsiát a kicsiknek, mi meg ott lábatlankodtunk a fészek körül és nem mert odamenni hozzájuk. Ezért többször etetési szünetet tartottunk, és kimentünk az istállóból, hogy ne lásson minket, viszont a réseken keresztül mi láttuk a madárkát.
Várt-várt, egyre közelebb repült. Négy-öt pozícióból is megnézte, hogy biztonságos-e a helyzet és csak akkor ment oda a kicsikhez. Azután persze ő is felbátorodott, mivel rájött, hogy nem jelentünk veszélyt és látott a kicsik közelében is (meg is simogattam a kis buksijukat) és azoknak nem lett semmi bajuk.
Hétfőn pedig már ki is repültek a fészekből. Gábor még látta a kicsiket gyakorlatozni a deszkarakaton, azután huss, elrepült a kis család.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése