Olyan jól kezdődött ez a hét, egészen kedd délutánig csupa pozitív dolog történt. Kedd este azonban megérkezett az első csapás, mára pedig egy nagyon-nagyon rossz napra ébredtünk. De haladjunk sorban.
A Jóisten meghallgatta kérésemet és a júniusi hatalmas esőzések után, amik már teljesen elfektették a legelőn a füvet, végre száraz időszak következett. A mezőgazdasági vállalkozó, akit megbíztunk a kaszálással, a legutolsó felhőszakadás után két nappal már azzal jelentkezett, hogy már el is indult kaszálni. Ez múlt héten kedden történt.
A tavaszi tuskóeltávolításoknak meg volt a gyümölcse. Most először nem kellett széjjel izgulnom magamat, hogy csak nehogy történjen valami. Hasított a kasza, mint kés a vajban és három óra alatt le is kaszálta a nagyjából négy hektárnyi területet.
Szép rendben fekszik a lekaszált fű.
Hamarosan megérkeztek látogatóink. A négy gólyából itt kettő látható, amint nagy vadászatban voltak. Egyébként még este nyolc óra körül is itt bóklásztak, sőt másnap is visszajöttek még egy kicsi repetázni.
Az idén olyan mennyiségű zöld tömeg keletkezett kaszáláskor - köszönhetően a bőséges csapadéknak és hogy három héttel korábban történt meg a kaszálás -, hogy szükség volt az átforgatásra is, mert néhol nagyon vastag volt a lekaszált fű és nem mertük megkockáztatni, hogy az alja esetleg nem szárad meg rendesen és utána befülled a bála. Itt éppen "kócolják" a füvünket. Ez múlt héten szombaton történt.
Persze kaszálás óta folyamatosan azért fohászkodtunk, hogy csak addig ne essen az eső, amíg a bálázás meg nem történik. És a szerencse velünk volt. Hétfőn mi ügyintéztünk a városban, úgyhogy a távollétünkben történt meg a bálázás.
Este már ez a látvány fogadott minket, mindenhol hatalmas gurigák.
Na, de mennyi. Csak a viszonyításként tavaly lett 33 darab. Idén azért többre számítottunk, na de ennyire. Számolom innen, számolom onnan. Mindig más szám jött ki. Végül a 62 kijött kétszer is, úgyhogy ennyiben maradtunk.
Nyilván ennyire nekünk nincs szükségünk, hiszen a tavalyi mennyiségnek is eladtuk a 2/3-át és a maradék elég volt az állatainknak. Ennek a mennyiségnek már a 3/4-ét is eladhatjuk, és így is több bála marad, mint tavaly.
Mindjárt megnéztem az idei felhozatalt és árakat szénából és kissé szkeptikus voltam az eladás sikerességét illetően, mivel idén bőségesen lett széna az ország minden szegletében és az internet tele van eladásra kínált széna bálákkal.
Mivel a tavalyi vevővel abban maradtunk, hogy keressük meg, ha elkészült az idei széna, először vele vettem fel a kapcsolatot üzenet formájában kedd délelőtt. És a jó hír, hogy alig egy órán belül már vissza is hívott és rövid úton eladtam az összes szénát úgy, hogy még aznap a foglaló is megérkezett.
Azért nevet tehát az egyik szemünk, mert az idei kaszálás, bálázás sikeresen megtörtént és a felesleget rövid idő alatt értékesíteni tudtuk.
Ezután jött a fekete leves: este beszéltem Emesével és bár Bendegúzról jó hírt közölt, lábadozik a fiú. Viszont a nevelésre kiadott kis gida, a legjobban tejelő kecskénk, Maja kislánya, Micike hétfőn teljesen váratlanul elpusztult, minden előzmény nélkül. Pedig a héten már haza akartuk hozni. Már ettől is elszomorodtunk, viszont ami miatt sír a másik szemünk, az az alábbiakban látható.
Ez a látvány fogadott reggel a pipi udvarban.
Tisztára úgy érezzük magunkat, mint a simabőrű a Vukban. A saját és a kutyáink orra előtt hordta el feltehetően a róka mind a nyolc baromfit az éjszaka folyamán.
A buta baromfiak az utóbbi hetekben nem voltak hajlandóak éjszakára bemenni a kis házba, helyette alatta ültek el. Onnan meg nagyon macerás megfürödve, pizsamában kihajkurászni őket minden este, ezért rájuk hagytuk. Bár ne tettük volna.
Mi baj lehet. Be vannak kerítve. Közel vannak a házhoz. Itt vannak a kutyák.
Hát lett. Két helyen lefeszegette a csibedrótot. Ott bújt be a vörös és vitt mindent.
Borókát annyira lekötötték az anyai érzések, amiket a kiscicák iránt táplál, hogy ezek szerint se látott, se hallott. Málna sem érzékelt semmit, igaz ő bent volt éjszaka a házban.
Boróka a pótanyuka annyira beleélte magát, hogy a sajátjainak tekintette a kicsiket és kezdte őket elhurcolászni a farakás alatt ásott gödörbe. Volt, hogy naponta háromszor-négyszer hoztam vissza egy-egy, néha két kiscicát. Annyira beindultak nála a hormonok, hogy még a tejtermelés is megindult nála.
Az első tejbegrízes vacsora.
Most tehát a tyúkok és a két kakas elvesztése miatt a kiscicákkal vigasztalódunk. Illetve az istállóbeli csapat továbbra is jól van, szépen gyarapodnak. A fenti tyúk szállás pedig felújítás és a védelmi rendszer továbbfejlesztése után ismét új lakókat fog kapni, mert azért sem adjuk fel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése