Bendegúz itt hagyott minket

 

Szomorúan tudatom minden kedves Olvasómmal, hogy szeretett Bendegúzunk augusztus 7-től már az égi legelőkön legelészik.

Először úgy tűnt, hogy használ neki az antibiotikumos kúra, hiszen két nap alatt talpra állt és rendszeresen evett, sétált. Viszont rettenetesen lesoványodott.

Közel 1,5 hónapig volt Emesééknél, ahol rendszeresen látogattuk és végül július közepén hoztam haza. Bár járt és evett, de borzalmasan nézett ki. Csomókban hullott a szőre, viszont a hátán már látszott, hogy serken az új, ezért bizakodtunk, hogy akkor talán legyőzte a kórt és a javulás útjára lépett. Azzal tisztában voltunk, hogy hónapokra lesz szükség, hogy helyre jöjjön.

Az istálló egyik boxában helyeztem el. Volt előtte széna, szemes takarmány, rendszeresen vittem neki akáclevelet, csalánt. Naponta pár órára kiengedtem legelni is, hogy ne érezze magát teljesen bezárva. Két hétig még eszegetett valamennyire, bár látványosan visszaesett az étvágya ahhoz képest, ahogy egy bakkecske eszik. A harmadik héten viszont már szinte egyáltalán nem evett. 

Lehet, hogy depressziós is lett, mivel el lett szakítva a családjától. Múlt héten csütörtökön feljött az istállótól ide a fenti karámig. Akkor még visszavezettem, de pénteken megint feljött. Gondoltuk jól van, had maradjon. Aznap este jött meg a szőlőcukor, amit már két hete megrendeltem, hogy azzal is tudjam kicsit erősíteni. Szombaton reggel megkapta az első adagot, délben pedig már nem tudott felállni. 

Mivel a helyzet nem javult és tényleg már csont és bőr volt, hétfőn reggel véget vetettünk a szenvedéseinek.

Mindketten nagyon megsirattuk, hiszen az elmúlt négy évben nagyon a szívünkhöz nőtt. Szerintem kevés olyan bakkecske van, akit ha szabadon engedsz, utána hívásra visszajön, ahogyan ő tette. Miután lejátszotta Gáborral és velem is, hogy hol helyezkedik el a rangsorban, soha nem viselkedett agresszívan. 

Nagyon hiányzik és egyelőre nem is tervezzük  a pótlását. Hét és fél év alatt ő a második bakkecske, akit elveszítettünk. 

Bendegúz emlékére jöjjön egy kis képes összeállítás a nálunk töltött 4 évéről.

2019. év tavaszán került hozzánk, ekkor még igen pöttöm jószág volt.

Akkor még nem sejtettük, hogy milyen gyönyörű bakkecske lesz belőle.

Az év őszén még nem tudta teljesíteni kötelességét méretbeli problémák miatt. Egész egyszerűen még nem érte fel a lányokat. 

2020. tavaszára már azért  "megférfiasodott", úgyhogy látszott nem lesz gond majd az ősszel. Itt éppen a  csajaival együtt legelészik. 

Az év decemberében készült a kép, ekkor már minden lány le volt rendezve.

2021. év tavaszára gyönyörű szép szarvat, bundát, sőt még szakállat is növesztett.

Fajtájának egyik legszebb példányává vált és ráadásul még nagyon kedves és aranyos is volt. 

Ősszel ilyen kedvesen udvarolt Lilikének. 

2022 nyara: egy kis fejvakargatásra odajött hozzám. 

Fényes, hollófekete bundája volt még ekkor. 

Tavaly ősszel készült kép, amikor még nem sejtettük, hogy mi vár ránk a következő évben.

Az utolsó kép, amikor még nem látszott rajta, hogy bármi baja lenne idén márciusban készült. 

Készült még róla kép az utolsó időkben is, de nem akarok senkit sokkolni. Úgy képzeljétek el, mintha egy fiatal, életerős 20 éves fiú három hónap alatt egy 90 éves aggastyánná öregszik. Inkább ezekkel a szép képekkel emlékezünk rá.