Megérkeztek

 

Március 4-5-e körül épp kint dolgoztunk a pipiröpdén, amikor láttuk, hogy malac mama már igen hosszan pihenget. Amíg a többiek bőszen turkálgattak, ő csak napozott. Azt is megfigyeltük, hogy a kicsi malacólban (ami eredetileg szénatárolónak készült) igen nagy "otthon felújításba" kezdett. Húzgálta össze az almot mindenhonnan és szépen rendezgette, készítette elő a szülőágyat. Gábor épp szemtanúja volt egy ilyen esetnek, ahogy rendezgeti jobbról, rendezgeti balról, majd hátra lépve érdekes "mami" hangokat adva megszemléli a művet.

Ekkor már sejtettük, hogy hamarosan itt az idő.  

Eredetileg ugyan március 9-re volt "kiírva", mivel pontosan tudtuk mikor hálták el a nászt Kancsikával, onnantól kiszámolva a három hónap, három hét, három nap időt (ami kb. 115 nap) ez jött ki. De végül két nappal korábban, március 7-ére, pontosan 8 hónappal az előző ellés után meg lettek a kicsikék. 

Itt egy naposak és még kicsit bő a ruhácskájuk. Ezen a képen főleg a feketéken látszik, hogy milyen kis véznácskák. De ez nem tart ám sokáig, pár nap alatt belehíznak a kabátkájukba.

Én ugyan egy kicsit csalódott lettem, mert a nyolc malackánál többre számítottam. (Gáborral tippeltünk is, én 12-re, ő 10-re, hát most ő járt közelebb az igazsághoz). Korábban el voltunk kényeztetve a 11-12 fős almokkal. De a nyolc végülis egy szép szám, pláne, hogy most kicsit jobb az ivar arány. Ezúttal a lányok nyertek 5:3-ra és a rózsák 6:2-re a feketékkel szemben. 

Itt még mindig egy naposak, a maminak sikerült a héten a leghidegebb napot kiválasztania a szülésre, úgyhogy nagyon cidriztek a kicsik, de azért már kijöttek ismerkedni a többi tesóval.

Itt pedig már egy hetesek a kis drágáim és elkezdtek babzsákosodni. Olyan kis tömör, hengeres formájuk lett egy hét alatt. Szerencsére mind a nyolcan megvannak, szépek, egészségesek, virgoncak.

Szinte lapos kúszásban mászok be az ólba (annyira alacsony) reggel és este az etetésénél, hogy kicsit szeldidítgessem őket. A mami az első napokban még eléggé fújtatott rám, de sosem viselkedett agresszíven velem szemben. Jó, persze én sem feszítettem túl a húrt és nem időztem sokáig. Azért ilyenkor mindig megellenőrzi, hogy mit csinálok a gyerekekkel. De miután konstatálja, hogy semmi rosszat, nem is szokott piszkálni.

Egy hetesen már kint voltak a többiekkel a legelőn, megy a futkározás, játszás ezerrel. Szerencsére azóta az idő is enyhült, bár reggelente még megy a cidrizés.

Nehéz ám ilyenkor olyan képet csinálni, amin mind a nyolcan rajta vannak. Itt azért csak egy hiányzik. 

És hogy ne csak  malacáldás  legyen, március 13-án megérkezett az első gidácskánk is. Ezúttal egy fiúcska sikeredett Lulu kecskénktől. 

Igen aprócska és vékony, de azért élénk a kis gida.

Barna lábacskák és fehér foltok teszik különlegessé a megjelenését.

Remélem érkezik a többi gida is hamarosan. A tavalyi kuncsaftok már keresik a sajtokat rajtunk egy ideje. Hát még egy kis türelmet kérünk.