Pipivédelem újratervezve

 

Gondolom már többen hiányoltátok az új tartalmakat, de az az igazság, hogy január-februárban a disznóvágáson kívül nem igen történtek izgalmas dolgok Málnáskertben. A gazda kicsit túlórázott a fél állásában, hogy tudjunk egy kis tőkét képezni az idei beruházásokra, így én egymagam nemigen tudtam látványos dolgokat produkálni. Na jó, végülis tél volt vagy mi a csuda, bár a hőmérőn ezt nem nagyon lehetett látni a februári 17-18 fokokban. 

Most viszont már javában március van és be is pördültek az események a birtokon. Mivel ettől az évtől már mindkettőnk számára a B oldal forog, elhatároztuk, hogy kicsit visszaveszünk a tempóból és délután már nem dolgozunk, hogy legyen idő a pihenésre, sportolásra. Viszont, hogy haladni is tudjunk a terveinkkel korán kezdjük a napot. 5,30-kor ébresztő, reggeli torna (mint a katonaságnál :))), azután irány a munka. Állatokat ellátjuk, 7,30-8,00 körül egy kis reggeli, majd 13,00-ig tart a munkaidő. Ekkor ebédelünk és este 17,00 óra körül már csak az állatokat kell ismét megetetni.

A rövidített munkarend ellenére március első harmadában már sikerült egy-két idei feladatot kipipálnunk. Van egy listánk és arról fontossági sorrendben haladunk. Mikor egy feladat megvan, akkor újra megnézzük, hogy mi legyen a következő tenni való.

Most márciusban a pipiól tavaszi nagytakarítása és a védelem megoldása, valamint új állomány beszerzése lett volna a legelső projekt. Miután a gazda kialmolt, neki állt a festés előkészítésének, itt épp a falat csiszolja át.

Majd jöhetett a meszelés és utána a friss alom.

Március első vasárnapján azután felkerekedtünk a pécsi vásárba, hogy hozzunk néhány új lakót, de szomorúan vettük tudomásul, hogy kicsit koraiak voltunk. Az idei pipik még nem érkeztek meg, igaz, hogy mi első körben a megmaradt tyúkok mellé szerettünk volna nagyokat hozni, akik már tojnak vagy legalábbis hamarosan fognak. De korosabb jércék sem voltak, csak néhány kakaska. Na mindegy ezzel még várni kell.

Amíg a gazda a pipióllal foglalatoskodott én gyártottam egy kis tűzifát. Amíg nem volt itthon felszámoltam néhány korábbi rőzsekupacot, ami azt jelenti, hogy nagyobb  ágakról letördeltem a rőzsét, ami a legjobb a sparherdbe a  főzéshez. Viszont maradt egy csomó vastagabb ág, úgynevezett botfa, amihez már fűrészre volt szükség. Volt egy kupac az istállónál és egy bent az erdőben a malacok villanypásztora mögött. Ezeket szépen felpakoltam, odafuvaroztam a házhoz, majd a leszabó fűrésszel  feldaraboltam.

Lett is belőle egy csinos kis kupac. 

Ezt még kiegészítettük némi tuskó és gyökérdarabbal, így egy darabig meg van oldva a ház fűtése és a főzés.

Közben sajnos újabb baromfiról derült ki, hogy bizony fiú az istenadta. Épp mondtam az emberemnek, hogy gyanús, hogy én azt a kendermagos "tyúkot" még nem láttam a tojófészekben. Majd nem sokkal ezután tanúja lehettem annak,  hogy épp hevesen udvarol az egyik tyúkocskának, azaz gyakorlatilag ül a hátán.

Sajnos a két másik kakast már át kellett költöztetnem az istállónál lévő baromfiólba, mivel gyakorlatilag megnyúzták a tyúkok hátát a heves udvarlásban. Ekkor még nem sejtettem, hogy a jobboldali baromfitól hiába várok tojást. A poén, hogy mindkettőt jércének adták el, ezért nem is gondoltunk arra, hogy lehet köztük kakas.

Szóval így elég rossz a statisztikánk: 3 tyúkra jutott 3 kakas. Amiből most már csak kettő van, a két kendermagos, a fehéret ugyanis múlt pénteken levágtuk. Igen szép jószág volt, lábak és fej nélkül kizsigerelve pontosan három kilót nyomott.

Egy részéből, mindjárt aznap készült egy finom vörösboros kakaspöri nokedlivel. Amit két napig ettünk és még jutott egy adag Gábornak a kamionozásra. Farhát, mellcsont, nyak húslevesnek lesz jó és még a melléből is ehetünk egyszer.

Na, de visszatérve bejegyzés címéhez a pipivédelemhez. Arról már korábban beszámoltam, hogy az októberben két napon át épített külső röpde december elején a nedves hótól összeomlott. Először is ezt kellett elbontanunk. 

El kellett szednünk a villanypásztort, hogy hozzáférjünk a romokhoz.

Majd jöhetett a háló lebontása.

Végül a faváz szétszerelése, majd tűzifának való felaprítása (másra már nem volt jó).

Mire mindezzel elkészültünk teljesen átalakítottuk az eredeti elképzelést, azt, hogy más formában, de újra építjük a röpdét. Az uram első elképzelése az volt, hogy fóliasátor vázat kellene venni és a meglévő hálókat valahogy ráaplikálni. De ahogy elkezdett utánaszámolni, meg hogy azzal mennyi munka lenne, stratégiát váltottunk. 

Nem építünk röpdét, hanem a kinti részen egy többfunkciós kistetőt álmodtunk meg. Itt már készül a lábak alá tégla alapzat.

Állnak a lábak, jöhet a deszkázás.

Íme a végeredmény. Pontosabban a zsindely még hiányzik róla, de a funkcióit már betölti. Úgymint: esőbeálló, árnyékoló, légitámadás elleni védelem és nem utolsó sorban játszótér. Nyilván, hogy azonnal fel kellett rá ugrani.

Mind a négyen szemlézik az új építményt.

Szóval abban maradtunk, hogy muszáj lesz a pipiknek megtanulni, hogy ragadozó közeledtével fedezéket kell keresniük. Még ha el is veszítünk néhányat, akkor is kevesebb költséggel és vesződséggel jár, mint ha építünk egy új röpdét. A terv egyébként az, hogy építünk még egy ugyanilyen kis menedéket, mert ha feltöltjük az állományt, akkor már kevés lesz ez az egy kis beálló.

Ezután jöhetett némi tereprendezés, ugyanis tavaly a pipik területén is ki lett szedve egy tuskó, csak a gödör nem lett feltöltve. Most ezt is pótoltuk.

Ezután már csak a villanypásztor kihúzása maradt hátra.

Ehhez ugyan két oszlopot arrébb kellett tenni, de végül sikerült jól megfeszíteni, hogy sehol ne lógjon be túlságosan. Sajnos nálunk az egyenetlen talajhoz nem ideális ez a konstrukció, de hát ezt lehet kapni, ezzel kell megoldani a feladatot.

Azóta a pipik felváltva vannak bent és kint. Amikor kint vagyunk a ház körül, akkor kijöhetnek a pásztoron kívüli területre. Ha bent vagyunk a házban, akkor villanypásztor és ha elmegyünk otthonról, akkor csak a kisröpdében lehetnek.

Remélem hamarosan ki tudjuk bővíteni az állományt és nem szakad meg a tojásutánpótlás. Jelenleg ez a három tyúkocska két naponta tojik három tojást, ami még határeset. Még szerencse, hogy februárról jött át némi többlet, így a húsvéti tojás kérdése megoldott.

Hát ennyi lett volna a beszámolóm, viszont most tutira hamarosan jövök az újabb bejegyzéssel, ugyanis már tudom, miről is fogok beszámolni, hét végére várható a legújabb olvasmány cuki fotókkal.